A Filmvilág szerkesztősége megtört szívvel értesíti az olvasókat és a filmes szakmát, hogy Schubert Gusztáv élete 69. évében, rövid, de súlyos betegség után múlt éjjel elhunyt. Fájdalmak nélkül, méltóságban és családja körében – adta hírül a szaklap szerkesztősége a Facebook-oldalukon. Egy hír, amit nem szerettem volna soha olvasni.
Nem is fogtam fel először, hiszen Schubert Gusztáv volt a magyar filmkritika legjobb arca - a szó komoly és szlenges értelmében egyaránt. Definíciója egy szakmának, a filmes szakújságírásnak. Ő volt az, aki elszánt kitartással tudott kérni és minden leadott anyagból makulátlan cikket varázsolt. Megjelenés előtt mindig visszaküldte egyeztetni és rá kellett jönnöm, hogy mindig tudta, mire gondolok. Olykor eleganciát tett hozzá a kézirathoz, máskor csak gördülékenyebbé tette. Schubert Gusztáv volt az elegáns értelmiségi, a mindig felkészült kritikus, aki markáns véleményét gyöngysorszerű mondatokban fejtette ki – szóban vagy írásban. Gusztáv volt a legkedvesebb szaktárs, humorral vagy komolyan. Az enigmatikus ítész, aki minden gondolatát alkalmazta az értékítélet során.
Életműve filmtörténet, ő volt a Filmvilág, több mint négy évtizede dolgozott a magazinnál. Ahogy a munkatársai írják: Balázs Béla- és Cs. Szabó László-díjas filmes szakíróként a lap létrejöttének legfontosabb közreműködőjét jelentette, legyen szó a tartalmi összetételről, az egységes színvonal biztosításáról, valamint a technikai és anyagi feltételek megteremtéséről. 2010-től főszerkesztőként fáradhatatlanul küzdött a Filmvilágért. A szaklapért. A nyomtatott magazinért. A szakmai kiadványért, mely úgy tudott megmaradni a régi világ szimbólumaként, hogy folyamatosan életben tartott egy szakmát – számos fiatalabb generációt is kinevelt a lap. Gusztáv minden alkalommal rendületlenül küldte a Filmvilágnak a segítségkérő üzeneteit, fenyegetett a bajjal, persze kedvesen, ahogy hozzá illett. Sajnos nem kapunk tőle több ilyen levelet.
Schubert Gusztávval lapunk március végén készített videóinterjút. Ebben elmondta, hogy az 1980-as éveket tekinti a magyar filmélet legpezsgőbb, leggyümölcsözőbb időszakának, amiben szerepet játszott a film és általában a kultúra közéleti súlya. Azóta nagyot változott egyetemes szinten is a filmművészet helyzete, de Schubert Gusztáv szerint nem kell aggódni a jövőjéért, hiszen mindenfelől képek áradnak felénk szüntelenül. Fel kell ismerni és meg kell érteni az új irányokat, amelyben a kritikának változatlanul fontos szerepe lesz.
Igyekszünk méltók lenni hozzád, Gusztáv!
Schubert Gusztáv: Elmúlhat az idő a művészeti folyóiratok felett, de az katasztrófa lesz