A múlt heti önkormányzati választáson független jelöltként én is kísérletet tettem a lakóhelyem közgyűlésébe való bejutásra. Az eredmény totális kudarc. Megmérettem és könnyűnek találtattam. Volt egy programom, egy elképzelésem. Szerettem volna valamit tenni a városomért, de sajnálatos módon ez nem kellett a választópolgárok többségének.
Ugyanakkor voltak és vannak jelenségek, amelyeket nem hagyhatok szó nélkül. A választókörzetemben többen is indultunk. Függetlenként én egyedül, ugyanakkor meggyőződésem szerint csak nekem volt érdemi programom. Úgy látom: a többi aspiráns pusztán azon az alapon kapott szavazatokat, hogy valamilyen politikai formáció jelöltje volt. Akadt közöttük, akinek nem is volt arca a kampányban, nem volt programja, szórólapja, plakátja sem, mégis több szavazatot kapott, mint én. Pusztán azért, mert pártjelölt volt. De lényegében hasonló a helyzet a többi induló esetében is, érzékelhetően az emelte meg az őket támogatók számát, hogy valamely politikai formáció emberei voltak.
Jól jellemzi ezt a helyzetet, hogy a helyi közgyűlésbe olyan személy is bejutott, aki még csak nem is a településen lakik. És bár ő sem kínált semmit a választóknak, a bejutáshoz elég volt neki annyi, hogy pártjelölt volt. Számomra viszont ez egészen abszurd, különösen, hogy nem tudom a választ a kérdésre: mégis, miért akar valaki egy számára idegen településen képviselő lenni, miért nincs inkább ilyen ambíciója a saját lakóhelyén?
Úgy gondolom, megkerülhetetlenek a következő kérdések, melyekre leginkább politikai elemzőktől és választási szakértőktől szeretnék választ kapni:
1. Akik párttámogatással indultak, azok a rájuk adott szavazatokból vélelmezhetően mennyit kaphattak személyükben és mennyit mint az őket támogató politikai formáció jelöltjei?
2. Ha valamennyien függetlenként indultak volna, mindennemű politikai támogatás nélkül, mint én, vajon nagységrendileg mennyi szavazatot kaphattak volna? Ha a fair play szabályait nézzük, csak így lett volna ugyanis korrekt és egyenlő eséllyel zajló a verseny. Hiszen amennyi szavazatot én kaptam, azt valóban rám, a programomra adták le. De vajon ezt elmondhatják magukról a pártjelöltek is?
Az általam tapasztaltak alapján úgy ítélem meg, hogy a mai Magyarországon a választók számára az az egyedüli mérvadó szempont a szavazat leadásakor, hogy az általuk kiválasztott személy melyik politikai formáció jelöltje. A jelölt egyénisége, programja teljesen érdektelen és irreleváns. Viszont ezen az alapon felesleges akár a nevet is feltüntetni. Hiszen ha a jelölt személye nem tényező, csak a támogató szervezet, akkor elég a pártok nevét ráírni a szavazólapra.
Végeredményben ha a választók azon az alapon szavaznak, hogy a jelöltet ki jelölte, akkor ez valójában csak a pártlisták duplikálása, nem egyéni képviselő választása. Én ebben buktam el: elindultam egy választáson, de kiderült, a voksoláskor nem a személy számított.
Több mint harminc éve proponálom, hogy az egyéni képviselőválasztáson - legyen az bármilyen voksolás - kizárólag a jelöltek személyét tüntessék fel a szavazólapon, az őket támogató politikai formációkat viszont hagyják le. Tehát ne kerüljön semmilyen pártnév, logó, zászló, pártszín a cédulákra, mert az esélyegyenlőség csak így valósulhatna meg, és a jelöltek személyének csak így lehetne jelentősége.
Amikor bemegy a választó a fülkébe, akkor olvassa végig a jelöltek sorát, aztán gondolkodjon el róluk. Ki kicsoda, mit tud róla, alkalmas-e képviselőnek? Mert attól nem válik senki alkalmas jelöltté, illetve képviselővé, hogy valamely politikai formáció tagja vagy támogatottja. A politikai hovatartozás nem az alkalmasság mércéje.
Ezért gondolom, hogy ami most van, az a választók becsapása. Hiszen ha megkérdeznék őket arról a személyről, akire szavaznak, jó eséllyel fogalmuk sem lenne róla.
Az Alkotmány szerint a pártok "közreműködnek" a népakarat kialakításában. De ha a választó vakon és süketen leszavaz valamely politikai párt jelöltjére, miközben az adott személyről semmit sem tud, akkor a pártok valójában kisajátították a népakaratot.