első
A nő a körmeit nézegeti. Jobb keze gyűrűsujján megpattant a türkiz lakk, hiába ígérte a körmös, hogy ez a fajta kitart a nyaralás végéig. Kidobott pénz, gondolja, majd felpillant. A férfi a hűtőmágnesek között válogat, hátán feszül az ing, talán túlságosan is. Negyedszer pörgeti át ugyanazt az állványt, és még mindig nem választott. Lassan kiírják a beszállókaput, lép mellé a nő. Szerinted melyik jobb, a sirályos-naplementés, vagy a templomos, kérdezi a férfi. A nő kurtán felnevet, a naplementésnek gyomorrontásszíne van. A férfi ujjai összezárulnak a mágnes fölött, szóval a templomos jobban tetszik? Nem ezt mondtam, siet pontosítani a nő, az a templom a sziget másik felében van, nem is láttuk. A csarnok túloldalán lévő kávézót figyeli, igyekszik nem gondolni a férfi húsos ujjaira. Vajon lehetséges kézre is hízni?
Pont ezért gondoltam, hogy jó lenne, magyarázza a férfi, így legalább ezt az emléket is magunkkal vihetjük. Egy munkatársam szerint az ajándékba vitt hűtőmágnesek: szuvenírek egy olyan helyről, ahová a másik úgysem fog eljutni, a nő igyekszik nemtörődöm hangon beszélni. Ez az a munkatársad, amelyiket utálod, vagy az, amelyiket csak simán nem szereted, kérdezi a férfi, különben is magunknak lesz, nem ajándékba. Beépített hűtőnk van, néz rá a másik megütközve, elfelejtetted? Megoldom, von vállat a férfi. A nő visszanyeli a feltoluló kérdéseket. Szemben a kávézóban egy fiatal pár épp leül egy sarokasztalhoz, táskáikat a földre téve két szívószállal isszák az extra méretű jegeskávét.
Akkor melyik legyen, tartja a nő orra elé a két mágnest a férfi. A sirály feje megnedvesedett a tenyerében. Még a végén mindkettőt kifizettetik velünk, ha tönkreteszi, villan át a nő agyán. Nekem mindegy, válaszol gyorsan, közben a fiatal párt figyeli a kávézóban. A fiúnak hosszú, kecses ujjai vannak, ahogy kisimít egy tincset a lány arcából. Vajon idővel az ő keze is elhízik, vagy csak én fogtam mellé, tűnődik a nő. Borzongva gondol vissza az elmúlt egy hétre.
A férfi közben selyempapírba csomagoltatja mindkét mágnest, zsebeiből kikotorja a maradék aprót, és az egész, izzadságcseppektől csillogó kupacot az eladó kezébe önti. A nőn ismét végigfut a hideg. Iszom egy kávét a túloldalon, amíg ti számoltok, szól hátra a válla fölött, majd a választ meg sem várva, ruganyosra igazított léptekkel elindul a kávézó felé. A pár a sarokasztalnál hevesen gesztikulálva beszélget, a lány a süteményes pultra mutogat, a fiú is odafordul, majd vissza a lányhoz, újabb lendületes kézmozdulatok, aztán a fiú felpattan, és a pulthoz lép.
Várj, én is innék egyet, rántja vissza a nőt a valóságba egy hang a háta mögül. A férfi végzett a fizetéssel, inge zsebébe gyömöszöli a becsomagolt hűtőmágneseket. Ugye nem ebbe a vacakba akarsz bemenni, kérdezi megvetően, ide csak hippik járnak mindenmentes löttyöt inni. Menjünk, keressünk egy olyat, ahol tudják, mi az az arabica!
A nő nem mozdul. A fiút figyeli, aki átvesz a pultostól egy szelet almás pitét és két villát. A férfi követi a tekintetét. Ugye mondtam, hogy hippik? Két nyamvadt süteményre sem futja nekik. Na, gyere már, noszogatja, és hátat fordít. A nő vonakodva követi.
második
A férfi percek óta válogat a hűtőmágnesek között, néha a nőre pillant, de nem sikerül elkapnia a tekintetét. Mind ugyanolyan bóvli, morogja magában, aztán levesz a kezében lévő sirályos-naplementés mellé egy templomosat is. Valami ehhez hasonlót láttak pár napja, amikor a nő kérésére befizettek a kultúrprogramra. Unom, hogy egész nap a napernyő alatt dögöljek, jelentette ki a nyaralás első napján, és bár a férfinak nagyon is megfelelt a strandolós program, felhívta az idegenvezetőt és lefoglalt két helyet „A sziget templomai” túrára.
Lassan kiírják a beszállókaput, lép mellé a nő, hangjában sürgetés. Szerinted melyik jobb, a sirályos-naplementés, vagy a templomos, kérdezi a férfi. A nő elfintorodik, kitérő választ ad, aztán újra elfordul, a csarnok túloldalán lévő kávézó szemlátomást sokkal érdekesebb.
Vajon másnak sem néz a szemébe, amikor beszél, vagy ezt csak nekem tartogatja, tűnődik a férfi. Egy kezén meg tudja számolni, hogy az elmúlt hétben hányszor látta a zöld szemeket, és így is csak akkor, amikor sikerült felbosszantania a nőt. Talán pont erre van szüksége, egy kis feszültségre… Az orra elé tolja a mágneseket, szándékosan közelebb, mint kellene, és elégedetten nyugtázza, hogy a nő arca megfeszül. Ameddig reagál, addig még itt van, egyelőre ennyi is elég.
Mialatt az eladó selyempapírba csomagolja a mágneseket, a férfi észreveszi a szemközti kávézóban a fiatal párt. A lány színes szoknyában, a fiún fejkendő, biztosan valami poros fesztiválról tartanak hazafelé. Szorosan egymás mellett ülnek a keskeny padon, a csomagjaik hanyagul a lábuk alá dobva, jegeskávét isznak két szívószállal. A férfi gyomra hangosan megkordul, régen volt már a reggeli. A nő is a párt figyeli. Iszom egy kávét a túloldalon, amíg ti számoltok, szól hátra hirtelen, a választ meg sem várja. A férfi homlokát hideg veríték lepi el a távolodó lépteket látva. Amíg reagál, addig még itt van, ismétli magának. Idegesen néz az eladóra, aki még mindig a csomagolással bíbelődik. Jó lesz így, kapja ki a kezéből a félig begöngyölt mágneseket és a méltatlankodásra ügyet sem vetve a nő után indul, várj, én is innék egyet!
A férfinak nem tetszik a nő által választott kávézó, a tarka ruhás fiatalok gondtalansága most különösen feszélyezi. A beszállókapu közelében találnak egy másik helyet. Látod, ez kell nekünk, mondja a férfi, és a nő összeszorított száját figyeli. A száj összeszorításához legalább nyolc izomra van szükség, ezek szerint a másik még fektet bele energiát. Egy eszpresszót és egy kapucsínót rendel. Én inkább jegeskávét innék, mondja a nő. Egy eszpresszót, egy kapucsínót és egy jegeskávét, pontosít a férfi az értetlenkedő pultosnak. Miután leülnek az asztalhoz, a nő elé tolja a kapucsínót és a jegeskávét is. Idd csak meg mindkettőt, ha hazaértünk, egy darabig úgysem szabad majd ilyeneket.
A nő két tenyere közé veszi az egyik csészét, és szótlanul bámulja. Tudod, nagyon oda kell figyelni az étrendre, az sokat jelent ilyenkor, az orvos is megmondta, a férfi nem tudja abbahagyni.
Nem vállalom, vág a szavába a nő. A férfi arcából kifut a vér, végtagjai jéghideggé válnak. Azt hittem, ezt már megbeszéltük, a hangok nehezen jönnek ki a torkán. Az orvos szerint jók az esélyek, még ilyen későn is, a szavak megállás nélkül dőlnek belőle. De úgy nem lenne igazi, suttogja a nő még mindig a csészéje fölé hajolva. Megígérted, nem teheted ezt velem, nyúl a keze után a férfi, észre sem veszi, hogy feldönti az egyik italt. Ameddig reagál, addig még itt van, kattog a fejében a végtelenítésre állított mondat. A nő felemeli a tekintetét, és egyenesen a szemébe néz: sajnálom. A kiborult kávé hatalmas cseppekben hullik a földre, és sötét tócsába gyűlik a lábuk alatt.
utolsó
Figyelem, figyelem, utolsó figyelmeztetés! A beszállás a végéhez közeledik, már csak ketten hiányoznak. A légitársaság kék egyenruhás munkatársa türelmetlenül néz körbe, aztán meglátja őket. A nő fehér nadrágján sötét foltok, a férfi inge átizzadva, egyik zsebéből gyűrött csomagolópapír kandikál ki. A nő papírpohárból iszogat valamit. Az egyenruhás megköszörüli a torkát, felkészül, hogy rászóljon, kibontott italt nem vihet fel a gépre. A nő közben megissza az utolsó kortyot, összegyűri és a kukába dobja a poharat. Mellé! A férfi lehajol, hogy felvegye helyette, ingzsebéből kicsúszik a csomag, és hangos csattanással ér földet. Egyszerre nyúlnak utána, a nő a gyorsabb. Kezébe veszi a mágneseket és vizsgálgatja, nem törtek-e el, mutatóujjával végigsimít az egyiken, majd a férfira néz. Egy pillanatig egyikük sem mozdul. Figyelem, figyelem, utolsó figyelmeztetés, recsegi az egyenruhás újra a mikrofonba. A nő és férfi mintha álomból ébrednének, lassan elindulnak a kapu felé. Nem sietnek sehová.
