III. György 1768-ban alapította meg a Királyi Művészeti Akadémiát, és az azóta eltelt 256 évben – beleértve a két világháború időszakát is – minden egyes alkalommal megrendezésre került a Summer Exhibition. Ez az esemény nem csak a ma már egyszerűen az RA rövidítéssel emlegetett intézménynek elválaszthatatlan része, hanem az idén leginkább magát a nyarat nélkülöző brit nyári szezonnak – az epsomi és ascoti lóversenyek, a wimbledoni tenisztorna, a glyndebourne-i operaszezon és sok más jeles kulturális- és sportesemény sorozatának. Az Akadémia kapcsán nem lehet említés nélkül hagyni, mennyire büszke az intézmény a függetlenségére. A magát privát forrásokból fenntartó, a szigetország legjelesebb művészei és építészei által alkotott tagság vezette szervezet számára, mely egyaránt megállja a helyét a kasszasiker- és szerényebb, de nem kevésbé igényes kiállítások, illetve az oktatás terén, nélkülözhetetlen bevételi forrás a rendszeresen hatalmas tömegeket vonzó Nyári Tárlat. A jegyár, idén már 22 (adománnyal együtt 24,50) font jelentősen hozzájárul az Akadémia fenntartásához, elsősorban az oktatási költségekhez. Jelentősége azonban ennél jóval nagyobb. A pálya szabad, a világ legnagyobb nyitott kortárs kiállítására bárki benyújthatja művét, legyen az festmény, szobor, kisplasztika, fotó, metszet, építészeti jellegű alkotás, akár makett, fotó vagy video. Legfeljebb két munkával lehet pályázni, az adminisztrációt fedező egyenként 40 font fejében. A méreteket jól jelzi, hogy ebben az évben 16500-ban korlátozták a jelentkezések számát. Végül, a tavalyi 1614 munkát meghaladva 1710 alkotás roskadozik az RA szponzorainak nevét viselő elegáns termekben.
A kiállítás valójában már a Burlington Ház impozáns bejárati udvarán elkezdődik, ahol Nicola Turner textilművész monumentális, talált szerves anyagokból – köztük lószőrből és gyapjúból – készült szobra látható. Az intézmény alapítója, Sir Joshua Reynolds szobra és az ideiglenes struktúra békésen megférnek egymás mellett. Nem biztos, hogy mindenki rájön magától, de kiderül, Turner az élet és halál közötti mezsgyét kívánja érzékeltetni. A Summer Exhibtionnek minden évben ad vezérfonalat a teljes vállalkozást koordináló akadémiai tag. Az idei megbízott, Ann Christopher 77 éves szobrász a téralkotás gondolatára fűzte fel a tárlatot. Ebbe egyaránt beletartozik a tér teremtése és annak elvétele, a nyitás valaki vagy valami számára. Christopher meggyőződése, hogy „a köztes tér legalább annyira fontos, mint amit ezek a terek elválasztanak”.
Biztosan nem erről szól Ann Christopher térkoncepciója, de az biztos, hogy nagyon egyenetlen az elrendezés. Míg egyes termekben szédítő mennyiségű festmény osztozik akár hat egymás fölötti sorba besűrítve a téren, más galériák, ha nem is konganak az ürességtől, de csak elvétve tartalmaznak látnivalót. A slamposság egyik áldozata Adam Dant, akinek a londoni életet és történelmet megelevenítő jeleneteit és szövegeit közelről kellene megtekinteni. Mindettől függetlenül igaz, hogy mind a puszta nézelődők, mind az egytől egyig megvásárolható kiállítási tárgyak iránt érdeklődők a kortárs képzőművészet színe-javából válogathatnak. Megjelenik az éppen a napokban Dame-mé előléptetett Tracey Emin, Rachel Whiteread, Ron Arad, Anselm Kiefer, Michael Craig-Martin és még sok más, húzóerőnek tekinthető név. Utóbbi Flowers, Virágok című festményének piros-kék-türkiz színei legalább gyönyörködtetik a szemet.
A megtévesztő Bob and Roberta Smith művészi álnevet viselő Patrick Brill Art Is in All of Us, A művészet mindannyiunkban benne van című plakátja többet ígér, mint amit a bámészkodó végeredményben kap. Sok persze a szórakoztató, eredeti darab, de amiből végképp nincs hiány, azok a különösen az amatőrök által előszeretetben részesített háziállatok, kutyák és macskák, mint ahogy túltengenek a többnyire semmitmondó tájképek is. Ráadásul aránytalanul nagy számban szerepelnek egyszínű, vagy ugyanannak a színnek az árnyalataival megfestett ábrázolások. Éppen ezek közé szorult be érthetetlen módon és így kevéssé érvényesülve Anselm Kiefer napraforgókat ábrázoló csodálatos fametszete.
Az országos napilapok kegyetlenül elbánnak a Nyári Kiállítás 2024-es kiadásával. Utóbbival kapcsolatban a The Guardian úgy fogalmaz, hogy amikor a „német ragyogást a brit üresség által körülvéve látjuk a kiállításoknak ebben a Waczak Szállójában, elcsodálkozunk azon, hogy nyertük meg a háborút?” A The Times kritikusa költői kérdéssel feszegetve – „Miért lett ilyen gyászének az idei showból, hozzátéve: éppen az akadémikusok nem voltak a helyzet magaslatán, amikor pályamunkáikat beválogatták.
Infó: Summer Exhibition. 2024. június 18. – augusztus 18. RA, Burlington House (Piccadilly). Nyitva keddtől vasárnapig 10-18 óra között, pénteken 21 óráig. Belépődíj: 22 font
