Derék dolog és teljesen hiteles, hiszen ő maga jelentette ki. Ámbár, ha az én beosztott munkatársam állított volna hasonlót, felkértem volna, sürgősen vizsgálja át ismét, nagyon alaposan a feladatát, plusz a megoldási javaslatait – és ugyanolyan sürgősen lásson hozzá ismét a munkája valóságos, érdemi elvégzéséhez. Ha pedig ezt nem vállalja, vagy nem képes rá, akkor fel is út, le is út. Persze, lehetséges az is, hogy Csák János, immár egykori miniszter esetében is hasonló eljárás történt.
Mi is volt a feladata? A kultúra, benne a felsőoktatás és az innováció ügyeinek ápolása, intézése. A lemondás után nagyon rövid idő múltán igencsak hangos és terjedelmes értékelések jelentek meg a médiában a munkájáról. Hangosak, terjedelmesek – és teljesen egyoldalúak. Mintha csak és kizárólag feladatainak az egyik része létezett volna. Holott az „ÉS” után még állt egy másik feladat is: innováció. Már amikor először olvastam, Csák János kinevezésekor az összetételt: Kulturális és Innovációs Minisztérium – megdöbbentem. Mégis, hogy jön ez össze? No jó, voltaképpen az innovációt, a tudományos kutatást, elsődlegesen az alapkutatást is lehet kulturális tevékenységnek tekinteni, de már a fejlesztés, és főleg az eredmények alkalmazása alapvetően a gazdaság körébe tartozik. Már akkor felmerült bennem a kétely, vajon mennyire autentikus egy alapvetően pénzügyi végzettségű, bankár előéletű ember ennek a másodikként felsorolt feladatnak a magas szintű, kormányzati képviseletére, támogatására, fejlesztésére? Mondhatnám, ilyen alapon én is lehetnék például a Magyar Nemzeti Bank elnöke, hiszen tudok nemcsak kamatot, hanem még kamatos kamatot is számolni. Persze, jusson eszünkbe, és ezek szerint most is érvényes a néhai jó író, Csurka István bon mot-ja: a szakértelem bolsevista trükk.
Hanem gondolkodjunk őszintén: nyilvánvaló, hogy a mai magyar kormányzatban, de még az ellenzék részéről is, gazdaságunk tevékenysége, fejlesztése, problémái nem elsődlegesen fontos dolgok. Napjainkban úgy lehet nagy erőket lekötő, a gazdaságot, nemkülönben a környezetet, sőt, az egész magyar társadalmat mélyen és távlatosan érintő ipari intézkedéseket hozni, hogy azokat előzetesen szakmailag hozzáértő társasággal, fórummal nem vitatják meg, nem készülnek többszörösen iterált tanulmányok, utána mély értékelések a követendő intézkedésekről.
E problémák nagyon is hatásosan és feltűnően megmutatkoznak most, a miniszter lemondása után. Kolumnás cikkek jelentek meg, jó hosszú interjúkat hallhattunk, olvashattunk Csák tevékenységének értékeléséről. Ám mind-mind csakis a kultúrát érintették, nem is csupán érintették, hanem mélyrehatóan tárgyalták is. Vagyis, kizárólag a miniszteriális feladatnak az első részéről szóltak. Holott a második rész nem kevésbé fontos és hatásos a társadalom jóléte szempontjából.
Példaként megemlítem e második feladatkör egyetlen, bár nagyon is fontos intézményét. Ez, ha működik, főleg, ha jól működik, igen jelentős hasznot is hozhat. A miniszter feladatának e második részéhez tartozik a szép hosszú nevű Nemzeti Kutatási, Fejlesztési, Innovációs Hivatal tevékenységének irányítása is. Rendkívül fontos a munkájuk. Feladatuk távlatos, a technológia fejlődését elősegítő tevékenységekhez projektek kialakítása, azok meghirdetése, ellenőrzése – és a sikeres megoldásukat követően az abban résztvevők finanszírozása. Nos, ez a hivatal körülbelül fél éve nem fizeti a kész és elfogadott munkák után beérkezett számlákat. Nyilvánvaló, hogy az új projektek meghirdetése is késlekedik. De ha már a technológia szóba került, ne hagyjuk szó nélkül, hogy a miniszter által irányított felsőoktatásban a kormányzati alapítvány-mutatványhoz csatlakozni nem akaró egyetemeket teljes gazdasági ellehetetlenülésbe sodorták. Köztük a számomra legkedvesebbet, az alapításának 250. évfordulójához közelítő budapesti Műegyetemet.
Sajnos, a média munkatársait valahogy érintetlenül hagyják ezek a tevékenységek és velük járó súlyos hiányosságok. Engem, mint a kultúrát nagyon szerető, értékelő, sőt, ahhoz némileg hozzá is járuló értelmiségit is felháborít az Operaház igazgatói pályáztatásának botrányos kifejlete, a modern színházak üldözése, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának méltatlan kirúgása, a könyvterjesztés anomáliái, hogy a leköszönő főhivatalnoknak csak néhány ellenszenves tevékenységét említsem. De egyúttal elvárom legalább az ellenzéki médiától, hogy vegyék észre, e szép bajusz viselőjének az „és” után volt még egy nagyon is fontos feladathalmaza, amit éppoly rosszul látott el, mint a kötőszó előttit. És talán azt is észre kellene venni, hogy – helyesen – van agrárminisztérium, közlekedési és építési tárca is, de amióta az egyébként szakmailag kiváló minisztert eltávolították, nincs az iparnak képviselője a kormányban.
Hát persze, csitulj szív! Hiszen a (felső)oktatásnak sincs, az egészségügynek sincs. De mindez nem menti a sajtó felelősségét és egyoldalú közelítéseit például a mostani miniszter-menesztés értékelése kapcsán sem.
