Vlagyimir Putyin elnök múlt héten Észak-Koreában, majd Vietnamban járt. A Kim Dzsong Unnal megkötött, katonai értelemben vett kölcsönös segítségnyújtás némiképp homályos, akkor lép életbe, ha valamelyikük ellen katonai agresszió történik. Putyin orosz elnöktől meg is kérdezték, ilyesminek tekinthető-e, ha nyugati nagy hatótávolságú fegyverekkel ukrán területről orosz célpontok ellen intéznek csapásokat. Nem válaszolt határozottan, a téma további kutatást igényel – mondta, de szerinte ezek az esetek közel állnak ahhoz, hogy agressziónak minősíthessék őket. Vagy egy másik kérdőjel: a szövetségesnek hadban kell állnia egy másik országgal, márpedig Oroszország „csak” különleges katonai műveletet folytat Ukrajna ellen, ami persze közvetlen közelből és messzi távolból egyaránt annak látszik, ami: háborúnak. Hírmagyarázóknak és biztonságpolitikusoknak egyaránt föl van adva a lecke.
Pár dolog azonban nyilvánvaló: Putyinnak legfőbb célja, hogy vég nélkül folytathassa Ukrajna rommá lövetését. Ezúttal a két fél megerősítette, ami már tavaly óta gyakorlat: Észak-Korea tömeges lőszerszállítmányokkal segíti Oroszország ukrajnai agresszióját. A nyugaton működő Meduza orosz hírportál hírszerzési adatok alapján elsősorban 152 és 122 milliméteres tűzérségi lövedékekről tud, számuk egyes források szerint az elmúlt hónapokban óvatos becslések szerint is elérték a másfél milliót, de dél-koreai hírszerzés ennek a dupláját is elképzelhetőnek tartja.
A Meduza idézi a Carnegie politikai elemzőjét is, aki emlékeztet arra a kis híján két és félévtizedre, amelyet Oroszország, közelebbről Vlagyimir Putyin megtett e tárgykörben. Putyin 24 év után látogatott el megint Phenjanba. Akkor a globális béke nagyköveteként azzal a céllal, hogy segítsen Észak-Koreának visszatérnie nemzetközi közösségbe (már persze ha Phenjanban egyáltalán volt ilyen szándék). Ma két kitaszított szorított kezet egymással, pária a páriával. Akkor Putyin azt a látszatot keltette (talán hitt is benne), hogy neki van lehetősége Észak-Koreát visszavezetni a nemzetközi közösségbe. De nem volt ilyen lehetőség. Mára viszont sikerült elérnie, hogy Oroszországot odakormányozta Észak-Korea mellé – állapította meg Alekszandr Baunov.
Az orosz elnököt dél-kelet ázsiai útjának második állomásán, Hanoiban a külsőségeket tekintve hasonló pompával fogadták, de azért vannak különbségek. Bár a látogatás látszatra ugyanarra a szálra volt fölfűzve („stratégiai partnerségre törekszünk Vietnammal”), és a vendéglátó To Lam elnök nem fukarkodott a dicséretekkel („gratulálok elvtársunknak, aki elsöprő támogatást kapott a közelmúltban az elnökválasztáson, és ez az orosz nép bizalmát fejezi ki”), már csak a történelmi előzményekre gondolva is árnyaltabban értékelendő. A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben zajlott vietnami háborúban a dél-kelet ázsiai ország harcát az amerikaiak ellen a Szovjetunió mindvégig a leghatározottabban támogatta, politikai, diplomáciai és katonai értelemben egyaránt - ez volt a hidegháború egyik legnagyobb forró hadszíntere. Sok minden ebből a szoros kapcsolatból ma is megmaradt, a vietnami fegyverimport nagyjából négyötöde Oroszországból érkezett, de mert Moszkva egyre kevesebbet tud nélkülözni, így Vietnam újabban más eladók után kutat.
Kétségtelen tény: Hanoi már nincs Moszkva járszalagjára fűzve. Vietnam és az Egyesült Államok tavaly fölújította diplomáciai kapcsolatait, a dél-kelet ázsiai ország vendégül látta Joe Biden amerikai elnököt, hasonló külsőségek közepette, mint most az orosz államfőt, de hogy melyikükben látja a jövőt, arról mindennél szemléletesebben árulkodnak a számok: az orosz-vietnami kereskedelmi forgalom az évi 5 milliárd dolláros tartományban van. Vietnam első számú kereskedelmi partnere immár az Egyesül Államok, ennél nagyságrenddel nagyobb értékkel: tavaly a forgalom mintegy 125 milliárd dollárt tett ki, és Vietnam több mint tízszer annyiért ad el Amerikában, mint amennyiért onnan vásárol. Az Európai Unió már négy éve szabad kereskedelmi megállapodást kötött Vietnammal, a forgalom az amerikai viszonylat felét sem éri el, de az az 59 milliárd dollár sem lebecsülendő.
Vietnam számára nagyon fontos, hogy ez, főképp pedig a növekvő trend megmaradjon, ezért nyilván nem jön jól neki, hogy a Putyin-látogatás miatt mind Washingtonból, mind Európából szemrehányások érték, amiért a nemzetközi nagyszínpadra engedte az orosz elnököt, hogy népszerűsíthesse agresszív ukrajnai háborúját. Hanoi egyensúlyozni volt kénytelen: vannak hírek arról, hogy elsőre ódzkodott attól, hogy Putyin rögtön Észak-Koreából érkezzen, jobbnak látta volna, ha a két látogatás között elválik egymástól. Pekingben pedig egyik látogatásnak sem örültek, de ők mindig megfontoltabban reagálnak.
De reagálnak. Hanoiban pedig tudják, hogy ezen a szinten néha féllábon állva is mosolyogni kell.