Sokak számára talán újdonságként hat a Fidesz új csodafegyvere, az úgynevezett „békepárti” magatartás, vagyis az orosz agresszor iránt tanúsított végtelen empátia – s ezzel összefüggésben annak követelése nemzetközi fórumokon, hogy azonnal állítsák le a nyugati fegyverszállításokat Kijev részére.
A kormányzati retorika ellenszerét lázasan keresik ellenzéki oldalon, mivel két esztendeje a csúfos bukást kerülte el a háborús riogatás révén Orbán Viktor negyedik kabinetje, s a félelemkeltés idén is az orbáni hatalom segítségére volt az elvakult hívek mozgósításában. Pedig ahogy mondani szokás: nincs új a Nap alatt. A hajdanvolt keleti blokkban az egyszerű kisembert már a nyolcvanas években sikeresen megetették a „békepárti” dumával az államszocialista rezsimek leleményes propagandistái.
Ronald Reagan amerikai elnök 1983. március 8-i beszédében „gonosz birodalomnak” (evil empire) nevezte a Szovjetuniót, majd március 23-án a nyilvánosság elé állt elhíresült „csillagháborús” tervével, vagyis a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés nevű, nagyszabású fegyverkezési programmal. A szóban forgó projektnek magában az Egyesült Államokban is bőven voltak kritikusai; hogyne lettek volna, hiszen a költségvetési tételek átcsoportosítása a hadiipar javára óhatatlanul a szociális kiadások drasztikus lefaragásához vezetett.
Csak kevesen látták át Reagan valódi szándékát. A program atyjának ugyanis esze ágában sem volt nukleáris háborút vívni a rivális nagyhatalommal. Fegyverkezési versenybe kívánta belehajszolni a moszkvai apparatcsikokat, tudván, hogy a szovjet gazdaság képtelen lesz lépést tartani Washingtonnal, és kapitulációra kényszerül majd. (Ami be is következett.) A Szovjetunió döntéshozói viszont tisztában voltak a rájuk leselkedő veszéllyel, és hisztérikus „békepárti” propagandakampányt indítottak el Moszkva befolyási övezetében, hogy az ottani közvéleményt a „háborúpárti” elnök ellen hangolják. Erről már személyes emlékeim is vannak, hiszen gyermekként számtalanszor hallottam az engem körülvevő felnőttektől: „Reagan a háborút akarja!”
Vlagyimir Putyin időközben rehabilitálta Sztálint és a szovjet időkre emlékeztető közállapotokat teremtett Oroszországban. Feltámasztotta a „gonosz birodalmat”, melynek élén le is rohanta nyugati szomszédját. Putyin expanziós törekvéseinek ismeretében a NATO felvette a kesztyűt. Modern rakétarendszereket (ATACMS, HIMARS, Patriot), nyugati harckocsikat, F-16-os vadászrepülőgépeket biztosít a megtámadott országnak. És nem kizárólag a további ukrán területveszteségek elkerülése érdekében. Meggyőződésem, hogy az észak-atlanti szövetség vezetői Reaganhez hasonlóan az orosz gazdaság megroppantására bazíroznak egy fegyverkezési verseny beindítása révén. Stratégiájuk pedig működni látszik, hiszen a moszkvai döntéshozók máris bevezették hazájukban a hadigazdálkodást.
Alighanem Orbán Viktor is felismerte már, hogy az eurázsiai autokrácia összeroppanásával elveszítené egyetlen támaszát térségünkben. Részben ezért etet bennünket immáron két éve folyamatosan „békepárti” szólamaival.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
