Nagy várakozás övezte az Inside Out – kicsit szerencsétlen magyar nevén Agymanók – című animációs film második részének premierjét. Furcsa belegondolni, hogy az első opusz már majdnem tízéves, de a Pixar-alkotás ma is friss, élvezetes. A folytatásban sem kellett csalódni.
Úgy tűnik, a Pixar animációs stúdió az őt tulajdonló Disney pár éve tartó harácsoló ámokfutása mellett is meg tudta őrizni eredendő értékeit, méltóságát. Bár a gigavállalat néha úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban, a Pixar kitart a minőségorientált alkotások mellett, ennek fényében született meg az Agymanók 2. is. Az alkotógárda kicserélődött, egyedül Meg LeFauve forgatókönyvíró az, aki az eredeti Agymanók-stábból megmaradt, mellé társult szerzőként David Holstein és a rendező Kelsey Mann, aki 2009 óta dolgozik a Pixar stúdióval.
Az agymanók valójában a tetteinket befolyásoló érzelmek, egy csoportjuk születése óta együtt létezik a minnesotai Riley-val, akinek „fejhadiszállásában” Derű (Joy) a főnök, de jól megfér itt Majré (Fear), Harag (Anger), Undor (Disgust) és persze, a negatív behatások feldolgozásáért felelős Bánat (Sadness). A gazdájukért rajongó és iránta elkötelezett érzelmek első nagy kalandjakor az egyke Riley családjával San Franciscóba költözött, az új világhoz a kislánynak és a fejében lakó lényeknek is fel kellett nőnie. Már az első rész végén megjelent a fejhadiszállás vezérlőjén egy vészjóslóan nagy pubertásgomb, mely most, a folytatásban működésbe lép, és az eredeti legénységhez új, színesebb érzelmek csatlakoznak. Feszkó (Anxiety), Irigység (Envy), Uncsi (Ennui) és Ciki (Embarassment) Riley tinédzserérzelmei, de a meglévők érintésére is roppant érzékenyen reagál a vezérlőpult. A lány személyisége egyre markánsabban kezd körvonalazódni: a puszta érzelmekhez az emlékek segítségével meggyőződések kapcsolódtak – ezek összetétele kerülhet veszélybe a feszültséggel teli légkörben.
A problémát mindig az okozza, mennyire tudja tükrözni a viselkedés a belső késztetést, mi a szándék, s ezzel szemben mi cselekvés. A kettő nem mindig képez egységet – ami lehet, valahol vérbeli közhely, de az animáció mégis képes egy másfél órás emóció-kalandfilmmé formálni ezt a mindennapi ellentmondást. Miközben az Agymanók a gyerekek pszichéjére koncentrál alapvetően, ennyiben az idősebb közönségről is szól. Továbbá felnőtteknek szóló üzenetet az első részben is kaptunk, bár ezen a ponton több kritika érte a mesét: belelátva a szülők agyába, az derült ki, hogy a fő érzelem az édesanyánál a bánat, az édesapánál pedig a harag. Ez a húzás sokak szerint túlságosan leegyszerűsítette a családi viszonyrendszert és sztereotipizálta a nemeket, de szó, ami szó, a filmet a gyerekükkel néző szülők közt megágyazhatott egy mélyebb beszélgetésnek.
Az alkotók egyébként pszichológus bevonásával dolgoztak ismét, és bár – ahogy az első részben – a humor dominál az animációban, a szorongásról, a kamaszkor szélsőséges érzelmi hullámvasútjáról hiteles képet ad. Miközben a megfelelési kényszer, a személyes jövőről való gondolkodás hangsúlyozottan a tinédzserkorral lép az ember életébe, a „nem vagyok elég jó” élményével felnőttként is bőven lehet azonosulni. Az első epizód arra tanította meg a nézőt, hogy nincs változás veszteség nélkül, a második film pedig eggyel emeli a tétet és azt üzeni: a változásban is ragaszkodni kell valami állandóhoz.
Félretéve a komoly pszichológiai tartalmat, az Agymanók 2. természetesen szórakoztató és felszabadító film, rengeteget lehet rajta nevetni, freudi tanítás gumicukorból. Remélhetőleg a mese csak azért dobott be pár új, igazán szórakoztató mellékkaraktert, és engedte őket el rövid időn belül, hogy majd a harmadik epizódban diadalmenetben térhessenek vissza: Riley óvodáskori kedvence, a gagyi rajzfilmkutya, a pixeles videójáték-harcos és a Sötét Titok a mese egyik legélvezetesebb jelenetéért felelősek. A Pixar kreatív csapata szerencsére a mai kiskamaszokra épített az Agymanók 2. megalkotásakor, Riley emlékei, titkai közé beékelődik a webes kultúra, így például a mémek is. Tetszik, nem tetszik, egy mai kiskamasz számára alapvetés ez a világ.
A második rész a harmadik ígéretével végződik, és ha az Inside Out alkotói hozzák ezt a minőséget, akkor Riley kamasztörténete hasonló remek mozival folytatódhat, ne adj' isten, akár az első szerelemmel is meg kell birkóznia az agymanóknak, kívül-belül.
Infó
Agymanók 2. Bemutatja a Fórum Hungary