A szegedi Somogyi könyvtár első emeleti termében kötetbemutatón vett részt egy gyerektricikli. Ez a helyi irodalmi fesztivál totemjárgánya és az elmúlt napok folyamán járt a Megálló Közösségi Házban, a Kék Elefántban, a No Milk Todayben, a Grand Caféban, ma pedig piacozik egyet a Mars téren, benéz a Kövér Béla Bábszínházba, az Agárúrba, a Jazz Kocsmába, vasárnap a Néma Papagáj Lemezboltban és az Öreg Honvédban délelőttözik.
Petró Annamária és Szutorisz Szabolcs, a Tricikli Fesztivál szervezői számára továbbra is az a legfontosabb, hogy az eseménysorozat alkotta tengelyek mentén összekössék Szeged fontos kulturális és közösségi tereit, a városban terjed a fesztivál híre. – Nagyon jó irányt vettünk föl tavaly azzal, hogy a meglévő, szuper helyszíneinken kívül kimozdultunk máshova is, a piacra és a szabadstrandra például. További terek beemelésén gondolkozunk, ahol akár évközben is tarthatnánk fesztiválfelvezető eseményeket – mondta el Petró Annamária, Szutorisz Szabolcs úgy érzi, a második esemény óta sokkal jobban koncentrálnak a vendégeikre – fontos, hogy az ideérkezők nagyon jól érezzék magukat, és jobban megismerjék a várost – mesélte – például szerveztünk közös halászlevezést a vendégeknek, mindemellett ilyenkor az egész családjukat meghívjuk a fesztivál összes napjára. Összességében le akarjuk dönteni a hierarchikus, protokolláris falakat, az a jó, ha az ideérkezők nem azt érzik, hogy ők dolgozni jönnek, hanem bele tudnak helyezkedni a város flow-jába, miliőjébe. – A Tricikli Fesztiválnak mindig is volt egy önünnep-jellege, ízig-vérig szegedi fesztivál, mely magában hordozza a városra jellemző laza légkört is. Ezt emeli ki a helyszínek közti közös biciklizés, a helyi Vasparipa Kerékpárbolt kölcsönöz járgányokat a fesztiválvendégeknek a négy napra. – Miközben van közös halmazuk az általunk bejárt tereknek, nagyon nehéz megteremteni az átjárást közöttük – vetette föl Szutorisz Szabolcs – manapság az ember nehezebben tör ki a saját buborékából, emiatt kell egy plusz kreativitás, akár valami meghökkentő figyelemfelhívás, amivel eljuthat egy-egy helynek a híre a későbbi, akár állandó látogatóihoz. A találkozás számunkra a legfontosabb.
A fesztivál közönsége lassan bár, de növekszik. – Fel voltunk készülve rá, hogy hosszantartó, jó 5-10 évig tartó folyamat lesz, mire elérünk egy nagyobb résztvevőszámot. Érthető, hiszen jócskán megterheljük az emberek figyelmét azzal, hogy egyszerre kommunikálunk tizenegy helyszínről, amik közül nem is mindegyik esik közel egymáshoz. Ráadásul van még két város (Sepsiszentgyörgy és Magyarkanizsa), akikről szintén kommunikálunk, mert ott is megrendezik Tricikli Fesztivált. Ez egy nagyon lassan építkező folyamat, azt várjuk, hogy mikor reped be a buborék, mikor csatlakoznak be egészen új arcok. Mi szeretjük a kisfesztivál-jelleget, a legtöbb helyszínünk 60-70 fő befogadására alkalmas, persze, szeretnénk bővülni, de mindemellett meg akarjuk őrizni a Szeged-flow-t, – mondták el a szervezők, akik a jövő évi fesztiválra egy meghatározó és fontos vendéget szeretnének meghívni, remélik, csatlakozik az eseménysorozathoz.
A minél szokatlanabb programok, helyszínek beemelése állandó jellemzője a Tricikli Fesztiválnak, Petró Annamária felidézte, tavaly közös csobbanást hirdettek meg „Félmeztelen író-olvasó találkozó a Sárgán” címmel, mire a Facebook a „meztelen” szó miatt letiltotta őket három napra – küzdünk a social mediával – nevetett – így lett inkább „mezítlábas író-olvasó találkozó”. – A Sárga egyébként a két legendás Tisza-parti halászcsárda, az Öreg Kőrössy és a Kiskőrössy közelében fekvő, egyedi hangulatú üdülőtelep, melyhez az egyik kedvelt szabadstrand kapcsolódik. A „Magyar Amszterdam” lakosságának egyik legfontosabb kelléke a kétkerekű, a sík terep miatt szinte nincs olyan két pont a városban, amely közt fél óránál többet kéne tekerni, így egyrészt a bicikli praktikus járgány, másrészt hozzátartozik a Szeged-flow-hoz – Egyszerre fenntartható közlekedési forma, másrészt ad valami instant szabadságérzetet. Biciklin ülve van lehetőség körülnézni, előre és befelé figyelni, mindez például autóban ülve lehetetlen. – állítja Szutorisz Szabolcs, aki bár szolnoki, tíz éve a városban él, már idetartozónak érzi magát. – Bár ismerjük a terepet – veszi át a szót a lokálpatrióta Petró Annamária – mi magunk is találkozunk újabb kincsekkel Szegeden, például a tavalyi irodalmi biciklitúra keretében elmentünk a Szőke Tisza, a legendás lapátkerekes gőzhajó roncsához, ez meghatározó élmény volt sokak számára. De nekem például az egyik legkedvesebb pillanatom volt az első fesztivál túrája, amikor Baka István volt a téma, és a költő özvegye Baka Tünde is csatlakozott a túrához, mert hallott róla, hogy lesz. A volt szegedi lakásuk előtt Baka Tünde megkérdezte, hogy ő is mesélhet-e, én meg válaszoltuk, hogy persze, teljesen természetes. Csodálatos volt, akkor azt éreztem, hogy ezt a spontaneitást, szabadságérzetet szeretném tapasztalni később, és hogy van értelme annak, amit csinálunk.
A fesztivál csütörtökön, Rakovszky Zsuzsa kötetbemutatójával nyitott meg. A szerző tavasszal nyerte el a Artisjus Irodalmi Nagydíjat idén megjelent Vita élő időben című verseskötetéért és egész munkásságáért. A műről Csikós Gréta kérdezte a szerzőt, Rakovszky Zsuzsa a líra- és a prózaírás közti különbség kapcsán úgy fogalmazott, a verset sokszor rejtvényfejtésként éli meg – ha az ember kötött formában ír, akkor előbb-utóbb kiderül, hogy az, ami rímel vagy beleillik a formába, az áll a legközelebb ahhoz is, amit valójában mondani akart. Ezzel szemben a próza valami kalandféle, néha elterelődik oda is, ahova nem gondoltam volna, hogy ki fog futni. – A Vita élő időben versekhez alcímenként festményt kapcsolt a költő, aki elmondása szerint minden utazásakor ellátogat képtárakba, kötődik a vizualitáshoz. Korábbi kötete, a Fortepan, fényképek nyomán született. – A festményekkel és a képekkel az ember a saját életanyagát tágítja ki – mondta. A friss kötet alcímeiben megnevezett műalkotások leginkább klasszikus festmények, a XX.-XXI. századból nincs egy sem, ennek a miértjére Rakovszky Zsuzsa úgy válaszolt – talán a legújabb festészet túl sokat foglalkozik saját eszközeivel, amely az irodalom egy részére is jellemző – a szerző bár nem szakértője a képzőművészetnek, de megérzése szerint a jelenkor alkotásaihoz érzelmileg nehezebb kapcsolódni – mintha az absztrakt festészet inkább az ember biológiai részéhez szólna, hatásosak a színek, a formák, de érzelmeket nehezen lehet hozzájuk kötni – vélte.
A csütörtök esti eseményeként a Megálló Közösségi Házban Kiss Tibor Noé beszélgetett Hegedüs Verával. Ez talán az egyik legkiesőbb fesztiválhelyszín, így ide igen kevesen jöttek el. 2021-es Ostoba című debütregényével Hegedüs Vera elnyerte a legtehetségesebb fiatal magyar alkotóknak járó Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat. Mivel azonban a szóban forgó könyv jelenleg elérhetetlen, nem adták ki újra, sok szó esett róla, a moderátor Kiss Tibor Noé nagyon dicsérte, főként „a szélsőségesen naturalista és végtelenül költői nyelve” miatt. Mostani novelláskötete, a Mondass egy misét értem, az első műhöz hasonlóan sötét tónusú, van benne egy adag fekete humor, megjelenik a nőiesség árnyoldala, a vallás, a történelem meg zenei aláfestés, death metal például. A szerzőnek már kialakult a személyes motívumrendszere, mégsem írt (Kiss Tibor Noé megfogalmazásában) „olcsó traumaregényt”. Erre Hegedüs Vera úgy reagált – talán azért van ez, mert engem sokkal jobban foglalkoztatott a nyelv, mint a történetek – A szerző elmondása szerint igyekezett kerülni minden, saját életére vonatkoztatható elemet, de – az író nem tud kibújni a saját bőréből – tette hozzá. A frisskötetes alkotó egyébként négyéves kora óta ír, de sosem akart irodalmi körökhöz csatlakozni, egyedül dolgozta ki saját, önazonos hangját. Egyébként nagy hatással voltak rá az amerikai szerzők, főként Faulkner, akinek az elbeszélői technikája nagyon közel áll hozzá. Az Ostoba előtt jelent meg pár novellája, és később tovább gyűltek a rövidprózák, ezek rendeződtek kötetté. A könyvbemutatón felolvasott egy novellát a Mondass egy misét értemből, mely után mindenkinek megjött a kedve a mostani és a debütkönyvhöz, utóbbi a szerzőnél megvan pdf-ben, jelezte, akit érdekel, annak átküldi. Az Ostoba valóban egyedi alkotás, jó, hogy (még ha ilyen kevés ember előtt is) szó esett sorsáról.
Infó: Tricikli Fesztivál. Szeged, 2024. június 27-30.