Háromnapos fieszta Szigetmonostoron

Az ön nevéhez fűződik a Fonó Budai Zeneház első vidéki állandó klubja, a Fonó Klub Szeged megalapítása. Első hallásra ezért meglepő, hogy nem a Tisza melletti városban, hanem a Szentendrei-sziget egyik településén indított fesztivált.

Valóban, alapvetően szegedi vagyok, nagyon szeretem a várost, sosem akartam onnan elköltözni. De a munkáim, a zenekarok ezt szükségessé tették, így kerültünk a családommal Szigetmonostorra. Persze rendszeresen hazajárok Szegedre, népzenei, világzenei, könnyűzenei koncertekre, táncházas rendezvényekre. A Szegedi Ifjúsági Napokon színpadmesterkedem, a Művészetek Völgyében Szirtes Edina Mókus udvarának vagyok a színpadmestere. Szeretem a fesztiválokat, régóta szerettem volna magam is egyet indítani. Már hat éve kiválasztottuk Szigetmonostort, szinte ahogy odaköltözünk, ennél jobb helyszín nincs is. Aztán jött a Covid, ami mindent leállított, egy kicsit az emberi elméket is. A járvány után elkezdtem újra dolgozni, kérdeztem is magamat, mire várok még? Jó, mondjuk pénzre, mert az nem volt. Végül úgy döntöttem, hogy akkor majd pénz nélkül, piciben elkezdek valamit, annyi muzsikus és zenekari barátom van, majd ők segítenek. Hála nekik, így tudott tavaly elindulni az első Denagyvilág Fesztivál.

Minden úgy valósult meg, ahogy eredetileg elképzelte?

Az a pici fesztivál, amit elterveztem pénz nélkül, végül egy hathelyszínes fesztivál lett. Elsőre is elég nagy siker volt. A kis udvarok tömve voltak mindig, a jazz udvar és Lőrinczy György portája is, a hajnalig tartó folk kocsma meg végképp. Az már a falun kívül van, ahol akusztikusan mennek a népzenei bulik, az ófaluban ugyanis tizenegyig van engedélyünk hangoskodni, a kisebb helyszínek tízkor zárnak. A nagyszínpadon idén is fellépnek Szabó Balázsék, jön a Parno Graszt és a Cimbaliband, bizakodóan állunk a mostani fesztivál elébe is. Igaz, egyelőre még mindig anyagi gondokkal küzdünk. Az idei fesztiválra az NKA fesztiválkollégiumától nyertünk támogatást, ami nagy segítség, de hát nyilván az egészre nem elég. Most már több zenekar lép fel, nagyobb nevek is vannak köztük.

Számos fesztivál verseng a mainstream zene sztárjaiért, a Denagyvilág programjában nincs egy sem.

Mainstream dolgokból már annyi van, kinek kellett volna még egy ugyanolyan? Én inkább olyan fesztivált szerettem volna egyfajta kultúrmisszióként, ahol van jazz, világzene, népzene, irodalom, felolvasóest, hajnalig tartó folkkocsma. Meglehet, mindez rétegzene, de én ezeket a műfajokat akartam összefogni, hangulatos, intim helyszíneken. A Régi-módi Jazz udvarban egy nagy akácfa ad árnyékot, tavaly is mindenki dicsérte ezt a helyszínt. Idén itt lesz többek között Dresch Mihály és Borbély Mihály koncertje, Lisztes Jenőé is. Lesz egy új helyszínünk, ami szintén nagyon-nagyon hangulatos: Szirtes Edina Mókus udvara, ami a katolikus plébánia udvarán lesz. A közepén szintén van egy nagyon öreg fa, majdnem teljesen árnyékban tartja az udvart, ami így a nagy hőhullámban is kellemes. A Mókuskertben válogatott zenés és irodalmi programok lesznek, Rohmann Ditta csellóművésztől a felolvasó színházi estig. A Gyerekliget is egy nagyon szép kis helyszín, egy liget, amit fák, bokrok, vesznek körül. Kívülről, az út felől be sem lehet látni, amikor oda bemegy az ember, csak akkor tárul fel előtte egy külön világ. Itt egésznapos gyerekprogramok lesznek a szegedi Grimm-busz Színházzal, moldvai családi táncházzal. A Szentendrei Teátrum igazgatója, Lőrinczy György tavaly Panoráma Színházként nyitotta meg a portáját, aminek idén Dunakanyar Udvar lesz a neve, ugyanis a Dunakanyarban, főleg a Szentendrei-szigeten élő művészek fognak nála fellépni. Neki is nagyon sokat köszönhetek. A kezdetektől fogva – amikor először említettem neki a fesztivál ötletét – segít. Azonnal mondta, hogy persze, itt a parasztházam, leszek udvargazda. Ő tulajdonképpen a saját házában látja vendégül a fesztiválozókat. Amikor tavaly lement a fesztivál, akkor mondta, hogy bebizonyosodott, van létjogosultsága a Denagyvilágnak

Nem nagyon, de azért kicsit meglep, hogy a Parno Graszt vagy a Cimbaliband is rétegzene. A Zűrös Banda is modern hangszerelésben játszik népzenei alapú muzsikát. Részemről mind simán beleférnének egy kereskedelmi rádió kínálatába.

Nyilván hazabeszélek: a Zűrös Bandával elég dögös zenét játszunk, de azért az, amit játszunk, még bőven nem nevezhető populáris zenének. Annyiból populárisabb, hogy modern a lüktetés alatta, máshogy van harmonizálva. Bár populárisabbá tettük a népzenéket, azért ez még mindig kőkemény rétegzene.

A tavalyi fesztiválon volt olyan pillanat, amikor sokaknak Zerkovitz Béla operettje, a Csókos asszony juthatott eszébe, legalábbis abból egy sláger, az Éjjel az omnibusz tetején.

A Toporgó Folkkocsma – ahol idén a Szászcsávási zenekar és a Sárarany húzza a talpalávalót hajnalig – a fesztivál after helyszíne, elég nagy távoságra van a nagyszínpadtól, a fesztivál szívétől, ami tizenegykor zár. Egy lovarda területén található, a tulajdonosnak pedig van egy felújított omnibusza. Amikor az utolsó program is lement, a kivilágított omnibusz szállította át az embereket a folkkocsmába, az autók kígyózó sorban követték. Visszanézni a visszapillantótükörben olyan volt, mint valami éjszakai lakodalmas menet.

A helyiek hogyan fogadták a fesztivált?

Vannak a községből résztvevők, Kövesdiné Zákány Szandra például sokat segít az engedélyeztetésekben az önkormányzattal, a katasztrófavédelemmel, a vendéglátó részét is bizonyos területeken ő csinálja, a falubeli ismerőseivel segít telepíteni, táblázni. Nekem rengeteg más dolgom van, nagyon elkel a segítségük. Én azt látom, a falubeli embereknek is nagyon tetszik a fesztivál. Nyilván biztosan van olyan is, akit zavar, de én még nem láttam olyan rendezvényt, ami mondjuk egy háromezer lakosú településen mind a háromezer embernek tökéletesen megfelel, és azt mondja, hogy na, itt nekem tuti minden tetszik. Ilyen nincs. Úgyhogy én folytatom, amíg bírom – lelkesedéssel is. És remélem, hogy a Denagyvilág egyre színesebb, nagyobb fesztivállá tud válni.