A képviselők többsége úgy zuhan be a Fővárosi Közgyűlésbe, mint Alice a nyúl üregébe. Fogalma sincs, hogy mi vár ott rá. Minden új kezdetben ott a remény. Lehetőségek tárházát nyithatják meg az új erők. Az új energiák felpezsdíthetik az elmúlt ciklusokban langyos állóvízzé alakult döntéshozatalt. Csakhogy a nyúl ürege nem egy fényes lokál és nem is csillogó bálterem. Átszövik az előző idők szerződéseinek, kapcsolatainak pókhálói. Az újoncok könnyen megbotolhatnak a múlt döntéseinek üregeiben, régóta taposott vájataiban. Különösen úgy, hogy vaksötétben mozog mindenki.
Viccesnek tűnhet, hogy Karácsony Gergely régi-új főpolgármesterként egy tévéműsorban kéri el a legtöbb mandátumot szerző párt vezetőjének telefonszámát. Valójában siralmas, hogy itt tartanak. Október 1-re döntésképessé kellene alakítani ezt a politikai értelemben szedett-vedett csapatot. Meg kell egyezni a bizottsági struktúrában, a tagokban és elnökökben, ki kell osztani a nagy fővárosi közszolgáltató cégek igazgatósági és felügyelő bizottsági helyeit. Megránthatnánk a vállunkat, mondván, na és, ezek nem többek pártos kifizetőhelynél. Ez igaz most, meg előtte. De nem szükségszerű, hogy így legyen a jövőben. Lehetnének a főváros kinyújtott karjai, figyelő szemei, a város működése e társaságokon áll vagy bukik, tevékenységüktől függ az élhetőség érzete. Jelenleg a két holding – a BKK és a Budapesti Közművek – két külön kiskirályságként működik, vezetőik némi publicisztikai túlzással, azt csinálnak, amit akarnak.
Egy csomó újoncból álló közgyűlést könnyebb lesz megvezetni. A hivatalnak is. Nem állítom, hogy ez a szándék, de a nyúl sötét üregében a kísértés árnyai is nagyobbak. A rejtett zugokban már születnek 50 milliárdos döntések követeléseladásról, pusmognak távoli egyezségekről olimpiáról, fejlesztésekről. A választás és a közgyűlés felállása közti holt idő sokféleképpen hasznosítható. A városvezetés, mintha egyre inkább másolná a Fideszt. Budapest népének azonban épp ez a sötétben tartás a legrosszabb opció.
