Esélyteremtő, mindenki számára elérhető, korszerű tudást biztosító iskola és finanszírozási rendszer megteremtését ígérte pártjának és szövetségeseinek kormányra kerülése esetére Barkóczi Balázs, a DK akkor még létező árnyékkormányának oktatási referense. "Az Alaptörvény sem érvényesül" című, május 8-án publikált írásában többek között egy tavalyi tanulmányból idézett, mely szerint a leghátrányosabb helyzetű kistérségekből az elmúlt 14 évben folyamatosan romlott a bekerülési arány a hazai felsőoktatásba, amelyben a hátrányos helyzetű tanulók száma ma nem haladja meg az 1 százalékot.
Ezt követően a szerző a társadalmi igazságosság, az esélyegyenlőség kérdéséhez való konzervatív jobboldali és a liberális hozzáállást taglalta. Megállapította, hogy hozzájuk képest a szociáldemokraták a jog írott betűin és a többségi haszonelven túl az esélyek kiegyenlítését és a lehetőségek megteremtését is nélkülözhetetlennek tartják, majd így zárta sorait: "Ebben hiszünk. Erre készülünk. Ezt fogjuk csinálni."
Attól tartok, a helyzet még rosszabb is annál, ahogy a DK politikusa látja: az esélyegyenlőtlenség jóval szélesebb körű. Nemcsak a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket és fiatalokat sújtja, hanem a teljes vidéket, és - a jobb iskolákba járókon kívül - az összes ott élő diákot. Egy vidékinek jelentősen kisebb esélye van diplomáig - pláne egy rangosabb diplomáig - eljutni, mint egy budapestinek. Míg a fővárosban élők közül átlagosan minden harmadik, a megyeszékhelyeken pedig minden negyedik lakos diplomás, a községekben csak minden tizedik emberről mondható el ugyanez. (Az elvándorlók figyelembe vétele persze némileg árnyalhat a képen.) Különösen ritka az egyetemet végzett diák a szabolcsi és a szatmári, valamint a nógrádi falvakban.
Az esélyegyenlőtlenség nem magyar sajátosság. Nemzetközi kutatások szerint a felsőoktatásba bekerülők között általában kétszer annyian vannak a magas társadalmi státuszú családokból származók, mint az alacsony státuszúakból, holott minden bizonnyal az utóbbiak vannak többen. A végzettek között még rosszabb az arányuk: tizedannyian vannak. Az aránytalanságok elsődleges oka a rossz közoktatásban - a sikertelen felzárkóztatásban, a személyre szabott képzés lehetetlenségében, a tehetséggondozás hiányában - keresendő.
Pontosításra szorul Barkóczi Balázsnak az a véleménye is, amely szembeállítja az oktatáspolitika "haszonelvűségét" a társadalmi igazságossággal. Az esélyek kiegyenlítésére alkalmatlan oktatáspolitikával - legyen akár konzervatív, akár liberális, akár szociáldemokrata címkézésű - éppen az a legnagyobb baj, hogy veszni hagyja a diákok jelentős részének a gazdasági növekedés előmozdítására fordítható képességeit, energiáit, így nem tudja az elvárható mértékben szolgálni ország fejlődését és az állampolgárok ahhoz szorosan kapcsolódó boldogulását.
Kutatások tényszerű bizonyítékokat találtak arra, hogy a közepes fejlettségű volt szocialista EU-tagországok azért rekednek benn ebben a csapdában, mert nem tudnak a közoktatásuk tartalmán a XXI. század követelményeinek megfelelően változtatni. A felzárkózás kulcsa az innováció erősítése. A mostani, pusztán munkaerőképzésre alkalmas oktatás nem képes fejleszteni az ehhez szükséges készségeket, képességeket. Egy innováció létrejöttéhez nélkülözhetetlen, hogy potenciális kitalálója bírjon kreativitással, vállalkozószellemmel. Minél több ilyen ember van, annál nagyobb az innováció esélye.
A találmányok alapötlete - még a legsikeresebbeké, legjövedelmezőbbeké is - "terepen" születik meg. Ott alakulnak ki ugyanis az igények, amiket például egy kutatóintézet távolából nemigen lehet felismerni. (Az IKEA alapítója bútorboltosként jött rá a házilag könnyen összeszerelhető bútorok árusításában rejlő lehetőségre, a Facebook eredetije a Harvardra járó egyetemisták számára készített társasági oldal volt, stb.) A legfontosabb tehát a minél szélesebb, kreativitással, vállalkozószellemmel felvértezett emberi erőforrás létrehozása, hogy mindenhova kerüljön olyan személy, aki adott esetben képes felismerni valamiben a lehetőséget. Mindez - ahogy a gondolkodás, a problémamegoldó, alkalmazkodó, kommunikációs képesség is - a közoktatásban fejleszthető. Ennek tartalmát úgy kell átalakítani, hogy a képzés középpontjába a felsoroltak fejlesztése kerüljön.
Erősen kétséges, hogy a szociáldemokrata pártszövetség képes a rendszer korszerűsítésére. Eddig ismert elképzeléseik - amelyek azonosak az ellenzéki összefogás által a legutóbbi két választás előtt Oktatási Minimum és ELEGY-100 pont címmel közreadott programok javaslataival - nem igazán alkalmasak az "esélyteremtő, mindenki számára elérhető, korszerű tudást biztosító iskola" megteremtésére. Konkrét intézkedéseket csak a 2010 előtti állapotok visszaállítására ígérnek - 18 éves tankötelezettség, intézményi, pedagógusi autonómia, szabad tankönyvválasztás, stb. -, de akkor ugyanazok a problémák sújtották a közoktatást, mint most (sikertelen felzárkóztatás, tanulói, pedagógusi túlterheltség, felesleges tartalmak elsajátításának kényszere, stb.)
Ez a pár mondat az akkori kormány megbízásából 2008-ban kiadott Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért előszavából való: "Magyarország a tanulás világában egyre jobban lemarad versenytársaitól. Az elmúlt évek számos reformja ellenére a tudásbeli szakadék, amely a világ legfejlettebb részeitől elválaszt bennünket, nem szűkült, hanem szélesedett. Hazai és nemzetközi vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy nemcsak az átlagos magyar állampolgár, hanem a fiatal felnőttek és az iskolába járó fiatalok tudásával is súlyos gondok vannak."
Nem elegendő tehát rekonstruálni a korábbi állapotokat: a közoktatás átfogó megújítására van szükség. Ehhez a tartalom fentebb említett korszerűsítése mellett a személyre szabott képzést kell megteremteni.
A két feladat csak a tartalom és az iskolaszerkezet - 10+3-as (6+4+3-as) struktúra létrehozása - egyidejű átalakításával oldható meg. A változtatások megvalósultával egyebek mellett jelentősen növekedne a felzárkóztatás hatékonysága, kiszűrhetők az egyes diákok számára felesleges tartalmak, ami aztán a tanulói, pedagógusi terhek radikális csökkenését eredményezné. Így jutna hely az új, szükséges ismereteknek, képzéseknek..
A közoktatás korszerűsítése legkevesebb tíz évet igénybe vevő, parlamenti ciklusokon átívelő feladat, ami jelenleg nem élvezi - és később sem fogja élvezni - a társadalom egészének és az összes politikai erőnek a támogatását. Ha a szociáldemokraták komolyan gondolják a megvalósítást, akkor kész tervekkel, konkrét megoldásokkal kell rendelkezniük már most, ellenzékben, hogy minél előbb elkezdhessék a szakma és az állampolgárok meggyőzését a változtatások szükségességéről. Ennél sürgetőbb teendő nem létezik.
Mindehhez azonban sokat kell javítani az elképzeléseiken. Nyílt szakmai egyeztetésre van szükség a helyes koncepció kialakításához - nem csak a mindenben egyetértők részvételével -, hogy a közoktatás problémái megoldásra találjanak, és az ország elindulhasson a felzárkózás útján.
A szerző betanított hulladékosztályozó.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.