„Egyetlen pillanatát sem tudtam élvezni az Európa-bajnokságnak” – közölte nagy meglepetésre németországi labdarúgó Európa-bajnokságon a magyar válogatott szereplését értékelő sajtótájékoztatóján Marco Rossi. A szövetségi kapitány a csapattól is elég kétértelműen búcsúzott el, s az újság szerint gellert kapott a közte és az Eb csoportkörében kiesett nemzeti együttes között kiépült bizalmi légkör.
Rossi a kontinenstornát megelőző nyilatkozataiban már jelezte, hatalmas nyomás alatt kénytelen dolgozni, és rendre visszaszólt azoknak, akik válogatási elveit megkérdőjelezték. Kapuskérdésben rendszeresen magyarázkodni kényszerült, és egyre ingerültebben kérte ki magának a kéretlen tanácsokat. Azt ugyan nem árulta el, hogy ki (vagy kik?) kritizálta (kritizálták), de ez is jelzi: valamiből nagyon elege lett már az Eb-rajt előtt. És ez az érzés a jelek szerint nem csitult, hanem csak erősödött benne Németországban.
Feltételezés vagy sem, de a hamis, realitásoktól elszakadt elvárásokat csak tovább erősítette Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke is, aki már a csoport tavaly decemberi sorsolásakor kerek perec kijelentette: – Azt kell minimális célnak kitűzni, hogy továbbjussunk a csoportból, aztán meglátjuk. Ebbéli meggyőződését az Eb előtt is megerősítette, mondván: csalódás lenne, ha nem jutna tovább a válogatott.
Hát nem jutott, és noha volt esélye erre, végül más csapatoktól függött a sorsa. Az pedig a magyar válogatottnak más sportágban sem igen szokott bejönni, ha másokra kell várnia.
Rossi esetleges távozása a futballvezetés krízisével is járna: a szövetségi kapitány lényegében egymaga legitimálta a mostani vezetést, ugyanis az MLSZ-vezérkar előtte kétszer is nagyon csúnyán mellényúlt. Pintér Attila és George Leekens kinevezése széles körben váltott ki értetlenséget, s Rossi volt az, aki alatt nem csak megnyugodtak a kedélyek, de a válogatott eredményessége folytán a csapat kedveltsége is évtizedek óta nem látott, robbanásszerű növekedésnek indult. Lehet azt mondani, hogy divatszurkolók ünnepelték a csapatot, de pont ez Rossi múlhatatlan érdeme: divatot csinált a válogatottból. Mégsem hagyták a jelek szerint nyugodtan dolgozni, vagy ha igen, egyre többen érezték magukat feljogosítva arra, hogy ilyen-olyan módon véleményezzék munkáját. A szövetség munkáltatóként nyilván megteheti, hogy értékeli a kapitányt, s akár az is előfordulhat, hogy nem fogadja majd el az elnökség a szakmai beszámolóját, de egyelőre itt még nem tart az ügy. A magyar futball azonban olyan hely, ahol bármi megtörténhet. És annak az ellenkezője is.