Az ellenzéki pártok számára a kistelepüléseken élők meggyőzése továbbra is leküzdhetetlen problémának tűnik: míg – mint cikksorozatunk első részében megírtuk – a Fidesz-KDNP közel 50 százalékkal teljesített jobban a június 9-i EP-választáson az 500 fősnél kisebb falvakban, mint országosan, addig a vizsgált hét kormánykritikus erő közül csak a Mi Hazánk tudott jobb eredményt elérni az 1085 legkisebb hazai településen, mint amilyet az országban produkált.
Az ellenzéki pártok külön versenyét a Tisza nyerte, ám meg sem tudta közelíteni az országos eredményét – 29,6 százalék –, arányaiban harmadával kevesebb választót tudott megszólítani a kistelepüléseken. Magyar Péter frissen alakult formációja a közel 1100 érintett faluból mindössze nyolcban tudta legyőzni a kormánypártokat: Borsod-Abaúj-Zemplénben Dubicsányban, Simán és Teresztenyén, a fejéri Bakonykútiban, a veszprémi Balatonhenyén – itt épített nyaralót anno az akkori feleségével, Varga Judit igazságügyi miniszterrel –, valamint a zalai Barlahidán, Hosszúvölgyben és Sényén, míg a veszprémi Uzsán a Tisza és a Fidesz-KDNP ugyanannyi szavazattal zárt. Négy helyen, a zalai Iborfián, valamint borsodi Rakacaszenden, Tornakápolnán és Gadnán viszont senki sem szavazott a Tiszára. A párt a legjobb eredményét a frekventáltabb megyékben, Fejérben és Pestben érte el, veszprémi eredményüket pedig jelentősen felhúzták a Balaton-part, valamint a Balaton-felvidék települései, ahová a koronavírus óta sok városlakó kötözött, jelentősen átalakítva a helyi szavazói összetételt, míg leggyengébben az ország fejletlenebb részein, a Dél-Dunántúlon, illetve Északkelet-Magyarországon szerepelt a párt.
Az országos eredményét az 500 fő alatti falvakban egy százalékkal megfejelő Mi Hazánk nem meglepetésre az Alföld déli határszélén – a szélsőjobb formáció keltetőjében –, illetve Nógrádban bizonyult a legerősebbnek, ahol mindenütt 10 százalék feletti szavazati arányt ért el,
s jól mutatja, hogy a kormánypárti retorika erősen hat a radikális szavazókra, hogy az MH éppen ott szerepelt átlag alatt, ahol a kistelepüléseken kimagaslóan teljesített a Fidesz-KDNP, illetve a gazdagabb térségekben – összesen 19 településen egyetlen voksot sem kaptak. A radikálisok ennek ellenére elégedettek lehettek, hiszen 85 településen – igaz, akadt, ahol holtversenyben – a második helyen végeztek a kormánypártok mögött: Zalában 17, a korábban erős jobbikos területnek számító Borsodban és Somogyban 14-14 kis faluban, jellemzően a megyék leszakadó részein, ahol jelentős roma kisebbség él.
A DK-MSZP-Párbeszéd baloldali összefogás az országos harmadik helye után az aprófalvakban a negyedik helyre szorult, alig átlépve az 5 százalékos bejutási küszöböt. Az eredmény annak tükrében még elgondolkodtatóbb, hogy három párt érte el közösen, vagyis szólóban a kistelepüléseken kvázi elfogytak a szavazóik. A baloldaliak leginkább Fejérben, Hevesben és Békésben mutattak valódi életjelet, illetve Baranya egyes részein felidézték a dicső múltat, amikor a megye a szocialisták betonbiztos bázisának számított: 14 településen a Tiszát is megelőzve a második helyen zártak, s hogy ez mennyire megbecsülendő számukra, jól mutatja, hogy emellett Zalában négy, Somogyban és Vasban 2-2, Veszprémben egy kisfaluban tudtak közvetlenül a kormánypártok mögé kerülni. Ezzel szemben 56, vagyis kvázi minden huszadik 500 fő alatti településen voks nélkül maradtak.
A legkisebb településeken a Magyar Kétfarkú Kutya Párt helyenként az országos eredményénél jobb helyezést ért el.
Az egyre komolyabb arcát mutató viccpárt országosan a hatodik helyen végzett az EP-küszöbtől 1,41 százalékkal elmaradva, ám ha az előttünk álló ciklusban ugyanabban az ütemben fejlődik az aprófalvakban, mint 2019 óta, a következő választásokon már minden bizonnyal átviszi a lécet. Fejérben és Pestben már így is sokkal erősebbek, mint az országos átlag, vagyis fővárosi produktumuk az agglomerációban már bőven érzékelhető – Fejérben még a budapesti eredményüket is felülmúlták –, s vélhetően ennek tudható be, hogy Komárom-Esztergomban is elérték az átlagos szintet. Budapesttől távolodva viszont rendesen kopik renoméjuk, jellemzően csak a polgárosult nagyvárosok vonzáskörzetének kistelepülésein szerepeltek látványosabban. Két kis faluban, a vasi Meszlenben és a veszprémi Kisszőlősön így is befutottak másodiknak a Fidesz-KDNP mögé, a fejéri Újbarokon, Győr-Moson-Sopronban Maglócán, Vásárosfaluban, Véneken és Zsebeházán, Nógrádban Kisecseten, Vasban Döröcskén, Harasztifaluban, Kissomlyón, Olaszfaluban, míg Veszprémben Kapolcson, Szentjakabfán és Vöröstón pedig a harmadik helyen zártak.
Az aprófalvakban a kormánypártok támogatottsága több mint duplája a fővároshoz képest, a Fidesz-KDNP továbbra is uralja az ország szegényebb régióitA Momentum az országosan megszerzett 169 ezer szavazatából valamivel több, mint 2500-at jegyzett a legkisebb településeken, ami alig 1,5 százalék, vagyis szinte mérhetetlenek az aprófalvakban. Ezért is becsülniük kell a hajdú-bihari Toldot, valamint a zalai Kisgörbőt, ahol a Fidesz-KDNP mögött a második helyen végeztek, utóbbi faluban ráadásul közel 20 százalékot szerezve, míg szintén Zalában, Zalaszentgyörgyön a harmadik legerősebb párt lettek. Zala mellett a liberális párt is Fejérben és Pestben érte el legjobb eredményét a fővároson kívül, Fejérben ráadásul jobban szerepeltek, mint az országos produktumuk, ezzel szemben Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun kis falvaiban az egy százalékot sem érték el, de a somogyi 1,1 százalékra sem lehetnek büszkék, ahogyan arra sem, hogy az érintett települések negyedében senki sem voksolt rájuk.
A 2014-es voksoláson a Jobbik még a második erőnek számított a kormánypártok mögött, de öt éve is simán átlépte az 5 százalékos küszöböt, köszönhetően elsősorban a vidéki szavazóknak, akik között előkelő helyet foglaltak el a kistelepülésen élők.
Ehhez képest az aprófalvakban június 9-én mindössze annyi voksot tudott összeszedni, mint a Momentum, ami a két párt szavazótáborának ismeretében inkább a Jobbikról mond ítéletet.
A megyék többségében nemhogy az öt, de a 2 százalék is megugorhatatlan feladatnak bizonyult számukra, a legjobb eredményt Jász-Nagykun-Szolnokban, Borsod-Abaúj-Zemplénben és Hevesben érték el, melyek egykoron rendre 20 százalék feletti szavazatot hoztak a pártnak – Heves az egri kopaszok és Mirkóczki Ádám, Borsod pedig Jakab Péter felségterületének számított –, ezzel szemben az olyan megyékben, ahol jelenleg az ellenzék erősebb az átlagnál, mint Fejér vagy Komárom-Esztergom az egy százalékot sem érték el. Országosan legjobb eredményük – minden településtípust nézve – a somogyi Kisasszondon született, ahol 30 százalékkal, nem sokkal lemaradva a kormánypártoktól a második helyen zártak, s ha kevésbé látványosan fénylő is, de ezüst jutott a pártnak a hevesi Fedémesen és a zalai Ramocsán is, a mérleg másik serpenyőjébe viszont 246 olyan kis falu került, ahol lenullázták a Jobbikot.
Ugyanebben a kategóriában az LMP zárt a legrosszabbul, a zöldpárt 471 aprófaluban maradt szavazat nélkül, vagyis az érintett települések 43 százalékában senki sem választotta őket, ami azt jelenti, hogy nagyjából kiradírozták őket a térképről. Ezt bizonyítja a 0,8 százalékos eredmény is, amit egy izmosabb bizniszpárt is össze tudna talán hozni, mindezek tükrében meglepő, s nehezen magyarázható, hogy a somogyi Szenyéren és a szabolcsi Darnón a Fidesz-KDNP mögött a második helyen végeztek. A megyék közül Jász-Nagykun-Szolnok volt a „legerősebb” bázisuk, itt sikerült átlépni egyedül a 2 százalékot, míg négy megyében még a fél százalékot sem tudták elérni, s bár próbáltuk meghatározni, az ország melyik részén élnek az LMP-szavazók, az adatok alapján nem sikerült meghatároznunk, még Ungár Péter társelnök vidéki bázisában, Vasban is arcpirítóan szerepeltek: ezer szavazóból csak hét tette az ikszet a párt neve mellé.
