Fura idők; az amerikai választók negyede Biden elnököt és Donald Trumpot is utálja. Ám míg Trump tábora tűzön-vízen át kitart, Bidené finoman szólva megosztott: a demokrata szavazók csaknem fele lecserélné egy másik elnökjelöltre. Ez a nézet valamelyest erősödött a múlt heti tévévitán nyújtott gyenge szereplése láttán, de már előtte sem volt elhanyagolható. Az idegenkedés két forrásból táplálkozott és ebből csak az egyik volt az elnök életkora. A másik a mérsékelt, középutas politikája, amely nem elégítette ki a párt balszárnyának elvárásait – legutóbb a Gázában háborút folytató Izrael katonai támogatásának ügyében.
Ezzel együtt váratlan a hév, amellyel a sajtó Bidennel gyakran egyetértő része is követelni kezdte visszalépését. Ebben is két motívum bukkan fel: Biden kora és az amerikai demokrácia létét fenyegető veszély. Túl nagy a kockázat, a liberális oldal szeretne biztosra menni novemberben. Csakhogy Trumppal szemben senki sem mehet biztosra. Nyolc éve Hillary Clinton ellen annyi esélye volt, mint hatost dobni a kockával társasjátékban... Ami pedig a sajtót illeti: Magyar Péter és Gyurcsány Ferenc hazai kirohanásaiból is látjuk, hogy a politikusok hajlamosak túlreagálni a hasábokról érkező bírálatot és „tanácsokat”. Nyilván Bidennek se esett jól, hogy a New York Times szerkesztőségi cikkben érvelt a visszavonulása mellett, de ennek is volt előzménye: az elnök megválasztása óta nem adott interjút a lapnak, a sértődöttség kölcsönös.
A sajtó presztízse régen se volt makulátlan. Nixon elnök például 50 éve szíve minden melegével gyűlölte az őt megbuktató Washington Postot. Politikusok gyakran emlegetik, hogy az újságírókat senki se választotta meg, arról viszont el tudnak feledkezni, hogy a sajtó nélkül ők se vitték volna sokra. Thomas Jefferson, az Egyesült Államok későbbi elnöke írta még 1787-ben, hogy ha választhatna az újságok nélküli kormány vagy a kormány nélküli újságok közül, habozás nélkül az utóbbi mellett döntene. Meglehet, Biden most az előbbinek örülne jobban.