Kilenc milliárd forint került NER-közelbe a Szerencsejáték Zrt. szétosztott pénzeiből kicsivel több mint 9 év alatt. Ha lehámozom a történetről, hogy mennyit kaptak a haverok, akkor az marad, hogy ezzel ellentétben a szociális és egyéb ténylegesen segítő, valós társadalmi munkát végző szervezetek milyen keveset, vagy egyáltalán semmit. Miközben letűnt korok sztárjai remekül élnek abból, hogy a kormánypárt mellett foglalnak állást. Annyit azért a védelmükben, hogy a magyar nyugdíjrendszer láthatóan elvette a méltó megöregedés lehetőségé; mert egy dolog a Fideszre szavazni, és egy másik összevissza beszélni a gázsiért. Ez igaz akkor is, ha őszintén hisznek a pártjukban.
A Szerencsejáték Zrt. pénzének egy jó része pedig (nem túl meglepő módon) sportszervezetekhez vándorolt. Tudjuk, megtanultuk, a sport nemzeti érdek (akárcsak a baráti pénzeső), különösen a foci. Ez már olyan identitáskérdéssé vált itthon, hogy sokan indulatosan, fröcsögve üvöltik, hogy aki nem drukkol a magyar válogatottnak az Eb-n, az hazaáruló. Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is elmondta, aki nála kevésbé szereti a magyar válogatottat, az jól tenné, ha szégyenkezne. Hogy mi van?
Ez már a teljes őrület. A tisztánlátás végett, nem hiszem, hogy bárki ellenük szurkolna, azt viszont elhiszem, hogy fenntartásokkal kezeli a tömérdek pénzt, amit a fociba vagy más sportba öntöttek. Mivel a polgárok jogos elvárása, hogy ha az ő adóforintjaikból épülnek a csilivili (túlárazott) stadionok, akkor szülessenek ennél jobb eredmények. Persze a jó eredmény relatív, de az oktatásból és egészségügyből, szociális ellátásból kivont milliárdokat már nehéz lenne relativizálni. Tehát a sok „ellendrukker” valójában a baromi drága cirkusz mellől a kenyeret hiányolja.