Mivel tud kitűnni egy nemzetközi filmfesztivál a mozgóképes rendezvények végtelen mezőnyéből? Az egyik válasz a neves a sztárvendégek, és ebben Karlovy Vary mustrájának szerevezői évről évre jeleskednek. Idén pedig az a különös eset állt fenn, hogy a legnagyobb csillag nem is színész, hanem egy rendező polihisztor, Steven Soderbergh. Aki, tegyük hozzá, álnéven Peter Andrews operatőr, Mary Ann Bernard-ként pedig vágó.
Soderbergh a mintegy kétórás mesterkurzusán kifejtette, hogy a felfogása szerint ő filmrendezői kreditet szeret csak magáénak tudni, de a szüleitől kölcsönzött alteregók is fontosak, mert csak akkor tud gyorsan és effektíven dolgozni, ha ilyen partnerekkel működik együtt, "ha pontosan tudod, mi a jelenet, amit szeretnél, elég, ha csak azt rögzíted, nem kellenek felesleges beállítások és kameramozgások.” Ez történt a Szex, hazugság, videó esetében is – amellyel, nem mellékesen, huszonhat évesen megnyerte a Cannes-i fesztivált –, a saját felfogása szerint ő függetlenként tud igazából jól működni. Például, amikor a stúdió körülmények között forgatta le a Csábító szenvedélyeket, már előre tudta, hogy a film „szar lesz”, de hát nem adta vissza a munkát, amire rábólintott. A nagy független alkotói szabadság, mely számára alap, akkor kérdőjeleződik meg, amikor szembesülünk a ténnyel, hogy Hollywood egyik kedvelt franchise-a, az Ocean's filmek mögött is ő áll. Ahogy fogalmaz, az első rész, az Ocean's Eleven forgatókönyve annyira jó volt, hogy nem tudta visszautasítani, de mindemellett úgy gondolja, hogy a film kameramozgásai és dinamikája igencsak innovatívak voltak abban az időben.
De ahhoz, hogy a stúdiórendszerben innovátor tudott maradni, szükséges volt, hogy a korai csalódások után újra tudta magát építeni az öntörvényűség szintjén, ez pedig a Schizopolis című műve volt, amelyben szerepel az exneje és a közös gyerekük is, és ő maga játssza a főszerepet. Hogy utóbbi mennyire érzékeny pont, jelesül, hogy nem szeret színészkedni (most már), úgy adott hangot, hogy kijelentette: nem is emlékszik arra, hogy benne lett volna a filmben, Amúgy a fesztiválon a Kafka című, 1991-ben bemutatott, de még a szocilista rendszer végén, Csehszlovákiában forgatott művét hozta el, melynek készítése kapcsán a bürokráciára emlékszik a legjobban. Ahogy mesélte, minden nap írásban kellett kérvényezni, hogy legyen áram. Megtették, és amikor másnap forgatni szerettek volna, kiderült, hogy egy másik nyomtatványon egy embert is kellett volna kérvényezni, aki bekacsolja a megítélt áramot. Mindemellett Soderbergh hozott egy „új” filmet is, a Kafka majdnem némafilmes és burleszk hangulatban újravágott verzióját, a Mr. Kneiff-et. A díszbemutatón azt mondta, hogy ha valaki más tette volna ezt a filmjével, akkor azt beperelné, de mivel ő tette, nem tud mit lépni.
Persze Steven Soderbergh pályafutásáról regényt lehetne írni, hiszen harmincöt év alatt éppen harmincöt filmet rendezett, és azon kevesek egyike, aki a már említett Arany Pálma mellett Oscar-djjal is büszkélkedhet a Traffic című alkotása kapcsán. Magáról a filmről nem akart beszélni, inkább a díjátadós sztoriját mesélte el, ugyanis nem számított az elismerésre, így minden szünetben – amelyből igen sok van a reklámok miatt – kiment a bárba egy vodka-áfonya koktélra és bevallása szerint, amikor a színpadra kellett mennie, annyira bódult volt, hogy fogalma sem volt, mit mondott. Neil Young újságíró, az esemény moderátora igyekezett elemezni a köszönőbeszédet, de Soderbergh ezt azzal hárította el, hogy soha nem nézte magát vissza, és a jövőben sem szeretné. Arra a kérdésre, hogy az Oscar segített-e neki, azt mesélte, hogy másnap ment vissza az Oceans's Eleven forgatására, de annyira elfelejtett rendezni, hogy egy hét anyagát újra fel kellett venni. „Azt hiszem az Oscar-díj nem segített sok mindenben a karrierem során” - erősítette meg, hogy a történet igaz. Vagy talán a vodkák? Ki tudja.
Mindenesetre a jókedvében lévő rendező az alkoholos kérdéskörben még reagált arra a pletykára, hogy tizenegy évvel ezelőtt úgy történt a visszavonulása, hogy Matt Damonnal elfogyasztottak néhány pohár italt és ezt poénból elsütötte a színésznek. „Ez nem igaz, nem így volt, de soha ne mondj semmit ittasan Matt Damonnak. Amúgy meg vagyok lepve, hogy ő mi mindenre emlékszik, pedig igen zsibbadt állapotban volt. Ami történt: ostobán és nyilvánosan bejelentettem, hogy visszavonultam. Nem tudom, mit gondoltam. Összekevertem az alkotás örömét, a filmipar üzleti oldalával. Azt mondtam, hogy abbahagyom, festészettel foglalkozok. Ez két hónapig tartott, és újra beleszerettem a rendezői munkába - az üzleti oldalt viszont továbbra is utálom." Hogy e mögött mi van pontosan, azt is kifejtette: véleménye szerint a streamerek megjelenése annyi kárt okozott a mozinak, mint még eddig soha semmi. A konkrét fájdalom pedig a Túl a csillogáson című filmje volt, melyet az HBO finanszírozott, a világ sok táján el is jutott a filmszínházakba, de az USA-ban nem. Nem volt rá harmincmillió dollárjuk – ennél kevesebbért nem lehet forgalmazni mozikban filmet. Két másik alkotással kísérleteztek, így felezték volna a költségekett. Az a lehetőség, hogy csak online hirdettek volna, megbukott, mert Amerikában az emberek, ha nem látják a hagyományos tévében egy mozifilm hirdetését, akkor azt nem hiszik el, hogy létezik.
A direktor közéleti kérdésekre is humorral válaszolt. „Az emberek egy bizonyos része a bolygón seggfej, és nincsen semmi megoldásunk arra, hogy kezeljük őket, kivéve, ha törvényt szegnek” – mondta bosszúsan. Az előtte lelbegő dilemma pedig, hogy elfogadható lenne-e a seggfejek diszkriminálása? Ugyanakkor meggyőződése, hogy talán elfogadható megoldás lenne a karaoke a világ bajaira. Ahogy fogalmazott, a karaoke esetében történik egyfajta, úgynevezett „empátiahack”, a zene ereje hozzásegíti ahhoz embereket, hogy jól érezzék magukat. Látta a karaoke csodás hatását a Fertőzés című film stábbuliján Hongkongban, ahol két szám után már mindenki mindenkinek a barátja volt. „Szeretném a G7 vezetőit kötelezni, hogy a csúcson a felszólalások előtt énekeljenek el egy nótát egymás között.” Arra a kérdésre, hogy ő énekelt-e már karaoket, udvariasan azt mondta, hogy még a felkészülési időszakban van. Szóval, egy biztos, hallunk még Soderberghről.
