Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez – nem máshol szerepel ez a mondat, mint Magyarország eddig tizenháromszor módosított gránitszilárdságú Alaptörvényében. Az pedig a pár napja hatályos, új gyermekvédelmi csomagban olvasható, hogy a „rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve” bármikor ellenőrizheti a gyermekvédelemben dolgozókat, akiket egy pillanat alatt lehet elbocsátani az állásukból, ha életvitelük kifogásolható. Az, hogy ez utóbbi mit jelent, nem tudni, de az egészség, biztonság, méltóság egysége egészen biztosan megbomlott.
A minden téren kifogástalan életvitelű kormánypárt mindenhez is értő politikusai – akik legfeljebb egy kiflit lopnak, soha nem használnak drogot, a pálinkát meg legfeljebb hírből ismerik – a gyermekvédelemben értelmezhetetlen és rendszeridegen területre tévedtek.
Besúgórendszert építenek ki, hiszen a dolgozókat megfigyeltetik, és minderre nem kevesebb, mint évi kétmilliárd forintot költenek. Igen, nem tévedés: kétmilliárdot. Miután a hónapokig a kórházban élő, szülei által elhagyott újszülöttet bepelenkázza, a szorosan egymás mellé állított rácsos kiságyban síró kisgyereket megnyugtatja a gyerekfelügyelő, a sarki közértben a pult mellett a bűnfelderítési „szerv” lopakodhat utána. Ugyanez a „szerv” este bekukucskálhat a hálószobaablakon. Aztán eldönti, hogy ami ott történik, az jó vagy rossz életvitelre vall. Ahogyan a csirkemellfiléről calvadosszal ízesített gombamártással álmodó nevelőszülőtől – aki végül csülkös pacalt főz bográcsban – a zsíros étel elfogyasztása miatt akár másnap elvehetik a rá bízott gyerekeket.
Ez az ámokfutás most kezdődik, mert a kormány úgy döntött: kiszűri a pedofilokat. Így.
Sok gyermekvédelemben dolgozó azt mondja: elég volt, nincs tovább, más munkát keres. Elég a nyomorult fizetésből, abból, hogy munkájukat semmibe veszi a hatalom.
A rendszer eddig bedarálta, most megalázza őket. De mi lesz a gyerekekkel?