Dante Isteni színjátékát játssza két részben (a Poklot és a Purgatóriumot összevonva), évek óta nagy sikerrel. Mindenképp merész vállalkozás ezt a szövevényes, filozofikus szöveget színpadra vinni. Hogyan jött létre ez a projekt?
Ahogy néhányan talán már tudják, öt évvel ezelőtt Török Tamara a Katona József Színház dramaturgja javasolta nekem Dante művét, abból is a Pokol című első részt. Számára főként akkor vált inspirálóvá a mű, amikor elolvasta Nádasdy Ádám fordítását, amit mi is használunk az előadásban. Az Isteni színjátékot kamaszkorom óta el akartam olvasni, lustaságból nem tettem meg, csak részleteivel találkoztam, így igazából Tamara felkérésére ismerkedtem meg a művel. A példányt négy éve tavasszal kaptam meg, októberre készült el az előadás.
Hogyan hatott először önre a szöveg?
Erősen.
Negyvenhét oldalt kaptam, öt hónapon át tanultam, közben bizonyos részeket átalakítottunk, így jött létre az elmondva mintegy hetven perces végső előadás.
Szerencsére sikere és jó híre lett. Budapesten Máté Gábor a Katona József Színház Sufnijába fogadta be, a vidéki városokba és iskolákba pedig Orlai Tibor producer segítségével jutottunk el. Később elkészítettük az Isteni színjáték második és harmadik részének a Purgatóriumnak és a Paradicsomnak a színpadi változatát is. Két évvel ezelőtt szabadtéren, a Gellérthegyen lehetett mind a három részt látni. A rendhagyó előadásban Tamara ötletére a Pokol alatt mögöttem ment le a nap sötétedésig, és nyolc órával később, hajnalban a Purgatórium alatt az éji sötétségből mögöttem kelt fel a nap. A szöveggel összetett hatást nyújtott a természet ereje, a felhők, a csillagos ég, a pirkadat mint díszlet, a madarak röpte, hangja, mint mozgó kellék vagy szereplő.
Meg lehet ezt a Gellérthegyen ismételni?
Tavaly is elmondtam a Gellérthegyen mindkettőt, és idén készülünk a harmadikra. Még nincs meg rá a megvalósításhoz szükséges teljes összeg, de reménykedünk benne, hogy megkapjuk. Nem könnyű támogatáshoz jutni, ez nem NER produkció (nem is szeretnénk, hogy az legyen), és nem egy könnyűzenei vagy csak szórakoztató est. Némileg a nézőknek is dolgozniuk kell. A Budavári Önkormányzat már az előző években is segített, most is támogat minket, nagyon köszönjük, de ez az összeg nem teszi ki a teljes költségvetést.
Ön személy szerint mit tanult Dantétól?
A mű végtelen gondolatgazdagságán túl szakmailag ugyanazt, amit a Krétakör óta gyakorlok. Ott tanultam néhány új dolgot Schillingtől, Zsótértól, Mundruczótól, később Bodó Viktortól, és nem is olyan furcsa módon fiatal kollégáimtól is. Például, miként lehet úgy megszólalni, hogy pusztán önmagam legyek (vigyázat, egyáltalán nem könnyű, rutinnal a hátam mögött pláne nem!), a néző ne tudja megkülönböztetni, hogy a szöveg a szerzőé-e vagy az enyém. A legnagyobb dicséret egy nézőtől jött: neki úgy tűnt, mintha egy buszmegállóban találkoztunk volna és ott mondtam volna el neki ezt a sztorit. Tátott szájjal hallgatta. Remélem, a busz is megjött végül!
A hittel, illetve Istennel milyen a kapcsolata?
A hitem bonyolult. Vallásos nem vagyok, hívő sem vagyok, de persze ez utóbbi nem igaz.
Amikor Istenről, istenségről olvasok, mindig megragadnak a fogalmak és biztos vagyok benne, hogy ők léteznek. Sőt az érzéseimen keresztül végigkísérik az életemet.
Dante megkérdezi Vergiliustól, mi a szeretet? Az "öreg" azt mondja: „Amennyi ésszel érthető, elmondom én; ha több kell, Beatricét várd meg, mert az már hívő észt kíván". Úgy érzem, ez a hívő ész bennem is él. A Paradicsom végén szellemi emelkedettségében, emberfeletti tudati fénnyel a lelkében Dante előtt megjelenik Isten maga, Krisztus és a Szentlélek. Egyszer csak Krisztusban az utazó Dante magára ismer, rádöbben, hogy ő is része a Mindenségnek. Egyszerre van bent és kint! Benne van és rálát! Megrázó élmény számára, de az előadónak is, ezt nem lehet racionálisan, csakis hívő ésszel mondani.
NÉVJEGY
1953-ban született. 1975-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Madách Színházhoz szerződött. A Zsebtévé című gyermekműsorban vált ismertté Móka Miki megformálásával 1977-ben. Első játékfilmje az Égigérő fű című gyermekfilm volt 1979-ben. A Madách Színház után 1991–1993 között Montréalban játszott. 1994–1999 között a győri Nemzeti Színház tagja volt. 1999–2002 között a Bárka Színházban játszott, 2002-2008 között a Krétakör Színház tagja volt. 2008-tól szabadúszó.
Hogyan fogadják a fiatalok Dante művét?
Az Isteni színjáték befogadásához szükséges némi élettapasztalat. Aki erre szellemileg érett, lelkileg nyitott, az ezt rettenetesen tudja élvezni. Amikor iskolákba vittük az előadást, nem volt mindig jó tapasztalatunk. A középiskolákban a tanrendben már első osztályban szerepel Dante (a tantervkészítőknek beírnék egy nagy egyest), lehetetlen felfogni, de később sem egyszerű. Én amikor gimisként láttam a Thália Színházban, emlékszem, konkrétan elaludtam. Fáradt tinédzser voltam, az elalvás nem az előadás minőségének szólt. Szerencsére a mi Poklunk sok fiatalt megérintett. Néhányszor odajöttek páran azzal, hogy ez fantasztikus volt! Kiderült, a szöveg hétszáz év után is hat az emberekre, a tinédzserekre is. Ehhez persze nagyon kellett Nádasdy Ádám erősen mai nyelven írott fordítása. Amikor a fiatalok "veszik", az boldogság.
Nemsokára a Művészetek Völgyében is látható lesz a Pokol. Hogyan reagált eddig a fesztiválokon a közönség az előadásra?
A Művészetek Völgyében utoljára 2007-ben a Krétakörrel játszottam, Taliándörögdön. Két évvel ezelőtt a Poklot az Ördögkatlanban mondtam el a beremendi református templomban. Egy templomban volt a Pokol!, és csodálatos volt a fogadtatása. Kíváncsi vagyok, a Művészetek Völgyében, hogy reagálnak rá. Mindig kapok inspirációt a nézőktől is, szemtől szembe leszünk, ezért érezhetik majd úgy itt is, hogy a "buszmegállóban" Dante és az én saját történeteimet mesélem el.
Infó
Dante: Pokol
Művészetek Völgye
Taliándörögd
Színház színpad-Templom
2024. július 25.
