„Ha az egészségem engedné, nagyon szívesen csatlakoznék hozzá” – így reagált Orbán Viktor kijevi és moszkvai „békemissziójára” Robert Fico, aki szombaton először szólt a nyilvánossághoz az őt ért május 15-i merénylet után. A lábadozó szlovák miniszterelnök Facebook-bejegyzésben is méltatta magyar kollégája partizánakcióját. „Azon politikusok közé tartozom, akik támogatják az azonnali tűzszünetet és béketárgyalások megkezdését Ukrajna, Oroszország, az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió részvételével.”
Az Európai Unió és a NATO elhatárolódása után Fico szavai jelentik az első méltatást Orbán békemissziója kapcsán, de a miniszterelnököt szemmel láthatóan csöppet sem zavarja, sőt, ha egyedüliként tetszeleg az Európát megmentő békeapostol szerepében. Színjáték ez a javából, jó volna tudni, ki a rendező és a forgatókönyvíró.
Vlagyimir Putyin, az agresszor, aki a II. világháború óta első európai elnökként indított hódító háborút egy szuverén ország ellen, eddig minden béketervet és felajánlott közvetítést visszautasított. A múlt héten épp Recep Tayyip Erdogant, a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkező Törökország vezetőjét kosarazta ki, aki a háború elején már sikerrel közvetített az azóta befuccsolt, de egy ideig működő ukrán−orosz gabonaexport-egyezmény tető alá hozásában. Erdogan sem szakított Putyinnal, de mindeddig soha nem ment szembe a NATO álláspontjával az ukrajnai háború kérdésében, az első pillanattól fegyverrel támogatja Ukrajna önvédelmi harcát, olyannyira, hogy az ukrán haderő első látványos sikerei a török drónoknak voltak köszönhetők.
Hogy milyen békét ajánl Orbán Kijevnek és Moszkvának, azt nem tudni, mert ez a békemisszió nem a részletekről szól. Még sosem árulta el a magyar miniszterelnök, pontosan hogyan is képzeli ezt a „legyen azonnal békét”, csak az tudható, hogy még sosem szólította fel Oroszországot csapatai kivonására. Azt viszont már elmondta, hogy Ukrajnának nem kellene ragaszkodnia ahhoz, hogy a tűzszünet mint a béketárgyalások alapfeltétele csak az orosz csapatok kivonása után lehetséges.
Nem Orbán az egyetlen európai vezető, aki tiszteletét tette Putyinnál, osztrák kollégája már a háború első heteiben lekörözte. De Ausztria nem NATO-tag, Karl Nehammer nem volt az Európai Unió soros elnöke, s nem is játszotta meg, hogy önmagán és kormányán kívül bárkit képviselne. Hogy mégis mi ez az összeurópai és NATO-vezetői „hiszti” Orbán moszkvai útja kapcsán? Talán a hatáskörátlépésen túl például az, hogy a nehammeri tapogatózás óta sok víz lefolyt a Moszkván, fény derült sok, az oroszok által elkövetett háborús bűnre, a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Putyin ellen. A miniszterelnök mindenképpen bezsebelheti azt a kétes dicsőséget, hogy első uniós vezetőként parolázhatott a körözött háborús bűnössel a Kremlben, közvetlenül Kim Dzsongun után.
Azt Orbán Viktor is elismerte, hogy Magyarországnak nincs mandátuma a béketeremtésre, de mint mondta, „tudunk jó eszköz lenni” ennek érdekében. A Kreml számára mindenképpen kiváló eszköz vagyunk, Putyin leghasznosabb idiótái.
