Sokat foglakozott a napokban a sajtó azzal, hogy másfél évtized alatt megháromszorozódott a 65 éves kor felett is dolgozók száma, tavaly csaknem 115 ezren vállaltak valamilyen munkát. Lehet, hogy nem leszek népszerű, de vállalom: szerintem ezzel önmagában nincs baj. Pontosabban, nem ez a baj. Ennek a korosztálynak a tudására szüksége van a társadalomnak, és sokan nem is szeretnének egyik napról a másikra otthon maradni. Persze, szükség van a vérfrissítésre, az új szemléletre, a fiatalos lendületre egy munkahelyen, de a tapasztalat éppen olyan fontos. Ám Magyarországon csak keveseknek adatik meg a választás lehetősége, nem szeretetből, hanem kényszerből dolgoznak nyugdíjas korukban. Nem azért kell több pénz, mert most jött el az ideje egy európai körutazásnak, vagy egy modern autó megvásárlásának, hanem olyan hétköznapi szükség miatt, mint a rezsi kifizetése, esetleg a teljes gyógyszeradag kiváltása, hogy a mindennapi étkezést már ne is említsem.
Az öregségi átlagnyugdíj 230 940 forint, ez alig több, mint a fele a 444 ezer forintos, szintén gyalázatosan alacsony nettó átlagkeresetnek. Ám, még ez sem minden, hiszen csaknem 1 millió nyugdíjas ellátása a 160 ezer forintos létminimumot sem éri el. Ezért lehet Magyarországon boldogságot hirdető főcím abból, hogy 15-e helyett 12-én érkezik a nyugdíj.
Noha úgy tűnhet, hogy a nyugdíjasok problémájával állunk szemben, ez tévedés. A nyugdíjkérdés minden magyar állampolgár ügye, hiszen 2070-re a 65-89 éves korosztály aránya eléri a társadalom csaknem egyharmadát. Jelenlegi egyötödös az arány.
A kormánynak van egy vállalása, amivel változást érhetne el. Igen jelentős uniós pénzekért cserébe olyan reformfeladatokat kell végrehajtania, ami a ma és a holnap nyugdíjasainak megélhetését, biztonságát garantálná. A Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervben olyanok szerepelnek például, hogy vizsgálni kell a nyugdíjkorhatár emelésének lehetőségét, a nyugdíjrendszer közép- és hosszútávon történő fenntarthatóságát, illetve, meg kell erősíti az alacsonyabb jövedelmű nyugdíjasoknak folyósított nyugdíjak megfelelőségét.
Az erről szóló független nemzetközi szakértői jelentést közzé kellett volna tenni tavaly december 31-éig. A szakpolitikai javaslatokat június 30-ig társadalmi vitára kellett volna bocsátani. A jogszabályoknak jövő március 31-én kellene életbe lépnie.
A feltételes mód nem véletlen. Nincs információ arról, hogy bármilyen munka megkezdődött volna, nem tudni mit és hogyan akar megoldani a kormány.
Vannak a nyugdíjrendszer értő szakértők, akik ugyan felajánlották a tudásukat, segítségüket, idejüket, ám szóra sem méltatja őket a kormány. Pedig elmondanák, hogy az inflációkövető nyugdíjemelés nem jó, mert befagyasztja az életszínvonalat. A Nők40 programot meg kellene szüntetni, mert igazságtalan. Foglalkozni kellene a rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetésével, a kis jövedelműek felzárkóztatásával. A kormány részéről a reformhoz bátorságra, nyilvánosságra, párbeszédre lenne szükség. Mi az ami nem jellemző az Orbán-kormányra? Épp ez a mesterhármas.