A Nemzeti Színházban tavaly novemberben történt, két művész súlyos sérülésével járó balesetet követő vihar mára sem csillapodott. A személyeskedésig és vádaskodásig fajuló, a felelősséget egymásra hárító megnyilatkozásokból azonban nem derül ki, ad-e védelmet bármilyen - valós és képletes - biztonsági háló a színészeknek.
Magyarországon egy 1997-ben született miniszteri rendeletben szabályozzák a színpadi biztonsági kérdéseket. A Színházművészeti Biztonsági Szabályzat - amelyet elvileg minden produkció színpadra állításánál figyelembe kell vennie az adott intézménynek - részletes szabályozást, forgatókönyvet ír elő a díszlet megtervezésétől, az elfogadásig, illetve a játszási napok biztonsági szabályozására is kitér. Egy színház készíthet saját szabályzatot is, de ennek a rendeletnek az előírásait be kell tartania.
Ugyanakkor sok hazai, illetve határon túli magyar előadást látva jól megfigyelhető az a tendencia, hogy a rendezők egyre inkább elvárják a színészektől az akrobatikát, az előadásokban pedig egyre nagyobb szerepet kapnak a mutatványok, beleértve olyan jeleneteket, amelyek már-már cirkuszi számnak is beillenének. Ezt a jelenséget több általunk megkérdezett színházi műszaki szakember is megerősítette, mondván „egyre nehezebb kezelni a rendezők vágyait”, mivel azok sokszor egyáltalán nincsenek összhangban a színészt védő biztonsági előírásokkal.
A biztonsági szabályzat a felelősségre is kitér, a rendezőnek például a próbákon felvetődő módosítási igényeket jeleznie kell a díszlettervezőnek, szcenikusnak és a változtatásokat el kell végeztetnie.
Amennyiben a rendezőnek jelzi a szcenikus, a műszaki vezető, ügyelő, munkavédelmi szakember vagy a színész, hogy az adott jelenet biztonsági szempontból nem megfelelő, módosítania kell a jelenetet, vagy el kell fogadnia a szükséges intézkedéseket (pl. színész biztonsági bekötése, kaszkadőr bevonása esés, verekedés betanításához.) A díszlettervezőnek egy úgynevezett díszlettervezői nyilatkozatban kell a munkavédelmi szakember számára nyilatkoznia, miszerint „a nevezett darab díszlete az érvényben lévő munkavédelmi rendelkezéseknek megfelel, egészséges és biztonságos munkavégzésre alkalmas.” Az ügyvezető igazgatónak a tervelfogadás során jóvá kell hagynia a díszletterveket, és a munkavédelmi szakember által elkészített dokumentáció alapján ő írja alá a kész díszlet engedélyezését. A műszaki vezető, illetve a szcenikus teendője, hogy a díszlettervező tervei alapján gyártási tervek készüljenek, és amennyiben munkavédelmi, biztonsági szempontból szükséges, a terveket átdolgoztassa a díszlettervezővel, rendezővel, jelezze, ha az esetlegese technikai akadályokat, és kínáljon a problémára megoldást, ami alapján a díszlettervező, rendező módosíthatja a tervet. A színházaknak kötelező a próbákra bevonniuk munkavédelmi szakembert is, aki a kész díszletet ellenőrzi az első színpadra állítást követően, valamint újra ellenőrzi a főpróba héten, hogy lássa játék közben a színészek mozgását a díszletben. Azaz lássa, hogy az eredetihez képest van-e szükség további munkavédelmi elemek, például egy méter magasság felett korlátok elhelyezésére, mozgás megtiltására, vagy biztonságossá tételére (pl. veszélyes helyre történő bekötés nélküli felmászás, kaszkadőr általi betanítás eséseknél, verekedésnél, kardjelenetnél stb.)
Azokat a veszélyforrásokat, amelyeket a rendező nem kíván megszüntetni, a munkavédelmi szakember feladata jelezni az ügyvezető igazgatónak. Az ügyvezető igazgató által aláírandó „Díszlet-használatbavételi engedély” mellékletében szerepelniük kell a munkavédelmi szakember által feljegyzett veszélyforrásoknak, ennek tudomásul vételét az ügyvezető igazgatónak aláírásával kell igazolnia. Minden játszási napon a színpadmesternek kell átadnia a színpadot, beleértve a díszletet az ügyelőnek, akinek a nyitási engedélyt alá kell írnia.
A szakszervezeti tagsággal balesetbiztosítás is jár
Június közepén érkezett a megrázó hír a 85 éves brit szinpadi és hollywoodi filmsztár, Sir Ian McKellen balesetéről. A magyar filmszeretők számára leginkább a Gyűrűk ura, illetve a később készült előzetes, A hobbit - Váratlan utazás Gandalfjaként ismert géniusz Falstaffot játszotta Shakespeare IV. Henrikének Robert Icke színész készítette adaptációban, a Player Kingsben a Noel Coward színházban, amikor egy csatajelenet közben elvesztette az egyensúlyát és szabályosan egy nő ölébe hullott az első sorban, komolyan beverve a fejét annak térdébe. Az idős színészhez, aki nem vesztette el az eszméletét, de láthatóan nagy fájdalmai voltak, azonnal kihívták a mentőket és kórházba szállították. Néhány nap múlva hazaengedték kelet-londoni otthonába, de kezdeti reményeivel ellentétben, vonakodva be kellett látnia és jelentenie, hogy nem tudja folytatni sem a londoni évadot, sem az ezt követő vidéki turnét. Az újságolvasók csak megkésve tudták meg, hogy megsérült az a nő is, akire Sir Ian ráesett. Be kellett vinni egy kórházi ügyeletre. Mint kiderült, a színészóriás okozta izgalomban senki nem vette figyelembe a néző szenvedését.
Bár Ian McKellennek nyilván drága magánbiztosítása is van, semmiképpen nem marad kompenzáció nélkül, mert vonatkozik rá az 50 ezer brit színészt és előadót magába foglaló Equity szakszervezet tagságával automatikusan járó balesetbiztosítás. Ami a befolyásos szervezetet illeti, a tagsági díj a színész bevételétől függ. Évi 40 ezer fontnál (18,6 millió forint) kevesebb kereset esetén évi 168 fontot, évi 240 ezer font felett, - Sir Ian-nek ebbe a kategóriába kell tartoznia - évi 3360 fontot kell kipengetni az Equity által nyújtott átfogó érdekvédelemhez való hozzáférés érdekében. A balesetbiztosítás a brit tartományokban életvitelszerűen élő színészek és előadók esetében külföldön is érvényes, mint ahogy a külföldi tagok is hozzájutnak ugyanezen kedvezményekhez az Egyesült Királyságban tartózkodva. Akkor nyújt védelmet átmeneti és állandó betegségek, vagy halál esetén, ha a biztosítottat előadás, próba, gyakorlás, meghallgatás, egy szerződés kapcsán szükséges edzés, illetve mindezen tevékenységekre való utazás közben érte a baj. Az Equity tagsággal járó standard biztosítás nem vonatkozik a diákokra és a kaszkadőrökre. Utóbbiak rendelkezésére külön biztosítási szisztéma, a First Act Insurance áll.
Ami a ténylegesen befolyó pénzt illeti, életvesztés, egy vagy több végtag elvesztése, illetve maradandó fogyaték esetén 20 ezer font (9,3 millió forint), ez utóbbihoz egy évig további heti 150 font jár, míg az orvosi ellátás költségeit évi legfeljebb 6625 font erejéig vállalja magára a szakszervezeti biztosítás. Majdhogynem magától értetődően legalább olyan hosszú a kivételek, mint a járadékok listája. Elfelejthetik a kompenzációt például azok a színészek, akik szabad idejükben vállalnak kockázatokat, például ejtőernyőzéssel, kiteszörfözéssel, kötélugrással, de kirekesztik az öncsonkítókat, HIV vagy AIDS fertőzötteket és a terheseket is. (R. Hahn Veronika, London)
Részletes rendelkezések
Németországban a színész és a színház között létrejött szerződésben szerepel a felelősségbiztosításról szóló kötelezettség. A teátrumok – ahogy minden más rendezvényszervező – magánbiztosítókat bíznak meg a szolgáltatással. Miután ez tartományi hatáskör, egyes tartományok 50-100 oldalas dokumentumban rendelkeznek a betartandó előírásokról. A kockázatosnak tekinthető rendezvényekhez az önkormányzatoknál kell engedélyeztetni a veszélyes – például pirotechnikai – eszközök használatát. (Ongjerth Hanna, Berlin)
Szigorú szabályok
Az Avignoni Színházi Fesztiválon két színtéren is zajlanak előadások. Az IN, azaz a hivatalos program színpadjain nagy nézőteres, nem ritkán szabadtéri, óriás produkciókat mutatnak be, míg az OFF szekcióban az ország és a világ minden tájáról érkező csapatok játszanak egymást váltva a kisebb színházak világot jelentő deszkáin, idén 1600-nál is több produkcióban.
Az OFF világ egyik jól ismert színháza, a Théatre Actuel igazgatónője, Fleur Houdinière, míg az IN-ből Michel Petit műszaki igazgató válaszolt a kérdéseinkre. Mindkét megkérdezett vezető úgy nyilatkozott, hogy olyannyira szigorú szabályozások mentén tudnak csak működni, hogy egyikük szakmai életében sem fordult még elő egy művész színpadi sérülésével járó baleset.
A Théatre Actuel mindkét játszóhelyén, Párizsban és Avignonban is rendszeresek a biztonsági ellenőrzések. A nézőtéri székek, a vészkijáratok, a szellőzés, a riasztók, még a nézőtér emelkedése is mind szigorú szabályozáshoz kötött. Nemcsak a műszaki vezetőnek, de az intézmény igazgatójának is kötelező részt vennie egy biztonságtechnikai képzésen, ahol valóságban megtörtént balesetek ipari kamerás felvételein keresztül mutatják be a veszélyeket. Mióta Fleur Houdinière saját szemével látta, hogy egy rock koncerten miképpen kapott lángra két másodperc alatt a teljes színpad egy petárdától, azóta tudja, hogy hiába kerül nagy pénzekbe a díszlet lángmentesítése, megkerülhetetlen a képzés. A francia szabályozás szerint egyébként 50 cm magasságtól már a „magasban végzett munkaként” tekintenek a színész jelenlétére, akit így minden esetben korláttal kötelesek védeni a leeséstől. Biztosítást nem kötelező kötni a művészekre, ettől függetlenül ők az esetek nagy többségében megteszik ezt annak ellenére, hogy az egészségügyi biztosító a bérekből levont járulékok fejében a munkabalesetekre is kiterjedő biztosítást nyújt.
Michel Petit elmondta, hogy az Avignoni Fesztivál nyitóelőadásában például összetett biztonsági rendszer védi hátulról a pápai palota ablakpárkányára több emelet magasságban kilépő statisztákat, a rendszert egy erre specializálódott cég szakembereivel közösen dolgozták ki. Fontos volt, hogy az ablakpárkányon álló fiatal nők kombinéja alatt semmi se látszódjon, így a varrodával együttműködve hosszan tesztelték azt a testszínű pántszerkezetet, ami rosszullét, vagy csak egy apró szédülés esetén is a mélybe bukó testet megtartja. Hozzátette, hogy törvényi előírás a művészek védelme, ha egy előadásban a saját testmagasságuknál magasabbra kell menniük, és nekik elsődleges feladatuk a művészek testi épségének biztosítása. Kizárólag az artisták végezhetik önállóan saját bebiztosításukat, mivel ők külön képzést kaptak erre a tanulmányaik során, ám a színészek nem, mellettük mindig állnia kell egy vagy több technikusnak. Minden színpadon bekövetkező baleset munkabalesetnek minősül, amit több vizsgálat is követ. Elsődlegesen belső eljárás keretében próbálják kideríteni a hibákat és a mulasztásokat. Majd, ha haláleset, vagy tartós sérülést okozó baleset történt, akkor rendőrségi vizsgálat következik, amit egészségbiztosítói eljárás zár. Ha nincs a balesetnek közvetlen felelőse, akkor a munkaadót terheli a teljes felelősség, ami még abban az esetben sem hárul el róla, ha megtalálják a közvetlen felelőst, ez esetben ugyanis ellenőrzési kötelezettségét mulasztotta el. (Horváth Patrícia, Avignon)
