Orbán új európai pártszövetségéről csak a vak nem látja, hogy az Identitás és Demokrácia újracsomagolása. A „Patrióták Európáért” tagjainak azonban nem csak az a közös tulajdonságuk, hogy vonzódnak a politikai paletta barna és fekete színeihez. Hanem az is, hogy országukban a parlamenti pártok közül ők képviselik a legnyíltabban a putyinizmust (egyetlen aprócska, nagyon is megmagyarázható kivétellel, de arról később).
A francia Nemzeti Tömörülés vezetője, Marine Le Pen 2014-ben nyilvánosan támogatta a Krím Oroszországhoz csatolását. Pártja ugyanabban az évben 9 millió eurós kölcsönt kapott a kampányfinanszírozására egy orosz banktól, amit végül vissza sem kellett fizetni.
A magyar Fidesz az egyetlen kormányerő az EU-ban, amelynek vezetője a háború kitörése óta is találkozgat a többiek által bojkottált Putyinnal. Hogy a miniszterelnök köreit milyen érdek köti az orosz hatalomhoz, az nem világos, de nincs racionális magyarázat rá, miért ragaszkodik a magyar kormány a térség országai között egyedüliként az orosz gáz változatlan volumenben történő beszerzéséhez. Egy biztos: nem a kedvező ár miatt.
Az olasz Ligaelnöke, Matteo Salvini rendszeresen randevúzik orosz főtisztviselőkkel, és ugyancsak jóváhagyólag foglalt állást a Krím elcsatolásáról. Az olasz sajtóban időről időre megjelennek írások, amelyek szerint a Liga 65 millió eurós titkos finanszírozást kapott Oroszországból (a szokásos módon, olajüzletből lecsippentett jutalék útján).
A cseh ANO vezetője, Andrej Babis 2023-ban ugyanazzal kampányolt, mint Orbán 2022-ben: „szavazz rám, és kimaradunk a háborúból”. Azt is kifejtette, milyen formában képzelné el a kimaradást: minden Ukrajnának adandó támogatást felfüggesztene – pont úgy, ahogy Putyin szeretné, és ahogy Orbán is javasolta.
Az osztrák FPÖ-t egyszer már majdnem maga alá temette az orosz kapcsolat. 2019-bennyilvánosságra került egy videofelvétel, amelyben Heinz-Christian Strache, a párt akkori elnöke és osztrák alkancellár egy állítólagos orosz oligarchával tárgyal. A videó 2017-ben készült egy ibizai villában. Strache a felvételen arról egyeztet az oligarchával, hogy az oroszok jelentős összegeket fektetnének be az FPÖ-be és a pártot támogató médiába, majdani állami üzletekért cserébe. Strache ezután kénytelen volt lemondani minden politikai tisztségéről. A jelenlegi pártvezetés elutasítja az Oroszország elleni szankciókat, és leállítaná Ukrajna támogatását is, mert az „csak elhúzza a konfliktust”– azaz úgy beszélnek, mintha csak Orbánt, vagy magát Putyint hallanánk.
A Wilders-féle holland Szabadságpárt választási győzelméről így számolt be a kormánypárti Magyar Hírlap: „Geert Wilders kategorikusan ellenzi az Ukrajnának nyújtott támogatást és a konfliktusban való hollandiai részvételt. Oroszország számára a holland választások ilyen kimenetele meglehetősen jónak tűnik.”
A spanyol Vox következetesen tartózkodik Oroszország és Putyin egyértelmű elítélésétől. Az egyébként erősen Ukrajna-párti spanyol közéletben a Vox szavazói között a legmagasabb azok aránya, akik szerint a konfliktusért főleg vagy kizárólag Ukrajna felelős. A Vox-ra voksolók kimagasló arányban ellenzik az ukrán menekültek befogadását, Ukrajna támogatását, és azt is, hogy Európa nyomást gyakoroljon Putyinra az agresszió beszüntetése érdekében.
A belga Flamand Érdek politikusai rendre felbukkantak, sőt beszédeket mondtak az orosz kormánypárt kongresszusain, választási megfigyelőket küldtek a megszállt ukrán területeken tartott „népszavazásokra”, vagyis pont úgy jártak el, mint a Moszkvából finanszírozott mainstream európai szélsőjobb többi pártja. A háború kitörése után finomítottak a retorikájukon, de az Oroszország elleni szankciókat keményen ellenzik, és tartózkodtak annál az EP-határozatnál, amely a Putyin-rezsimet állami terrorizmussal vádolta meg.
A portugál Chega a bevezetőben említett kivétel, ott ugyanis az EP-választáson is sarlós-kalapácsos logóval kampányoló, Egyesült Demokratikus Koalíció nevű szövetség kommunista pártja sajátította ki magának Oroszország képviseletét. Ám amikor kitört a háború, a Chega is felzárkózott: egyik alelnöke az orosz támadást legitim reakcióként minősítette „Oroszország NATO-bekerítésére”, egy parlamenti képviselőjük pedig hosszan ostorozta a Nyugatot amiért „a konfrontációt választotta a tárgyalások helyett”.
Érdekes módon a "Lettország az első" párt sem lóg ki a sorból, pedig a Baltikumban az oroszbarát politikának mostanában nem sok babér terem. Azért a Latvija pirmajā vietā szorgalmasan próbálkozik, az EU-t és a szankciókat okolva a gazdasági nehézségekért, illetve intenzívebb orosz gazdasági kapcsolatokat sürgetve. A végére hagyott görög Elliniki Lysi (Görög Megoldás) viszont teljesen belesimul a főáramba: képviselői bojkottálták Zelenszkij 2022 áprilisi felszólalását a görög parlamentben, és azon az állásponton vannak, hogy a jelenlegi ukrán kabinet „az USA, a NATO és az EU bábkormánya”.
Egyszóval a kapocs itt nem a patriotizmus, hanem a Putyin-rendszerhez fűződő viszony: Oroszország barátai ők – Putyinisták Európa ellen.