Komoly geopolitikai átalakuláson megy keresztül a világ, s a Washingtonban csütörtökön zárult NATO-csúcson ezekre az új kihívásokra próbálták meg felkészíteni a védelmi szervezetet. A 32 szövetséges, kiegészülve az Indo-Csendes-óceáni partnerekkel, Japánnal, Ausztráliával, Dél-Koreával és Új-Zélanddal, az autoriter rezsimek feltörekvő blokkjával, Kínával, Oroszországgal, Iránnal, Észak-Koreával, Fehéroroszországgal áll szemben. Ez utóbbi blokk nem rendelkezik ugyan olyan jól felépített struktúrákkal, mint a NATO, de az ukrajnai háború megmutatja, hogy ezek az államok is képesek összefogni az autoriter rendszer, ez esetben Oroszország támogatására. Moszkva iráni drónokkal támad, rakétákat és egyéb fegyvereket szerzett be Észak-Koreától és kölcsönös segítségnyújtási megállapodást is kötött Phenjannal, Kína fontos alkatrészeket szállít Moszkvának az Ukrajna elleni háborújához, Oroszország nukleáris fegyvereket telepített Belaruszba.
S ez csak az egyik komoly kihívás a NATO számára. A másik legalább ennyire fenyegető: a novemberi amerikai elnökválasztás és Donald Trump esetleges visszatérése a hatalomba. A szövetséget próbálják felkészíteni egy ilyen forgatókönyvre is, Ukrajna jövőre is kapna támogatást, s központi szerepet kap majd az európai biztonsági struktúrában Németország, de ne álltassuk magunkat: Amerika védőernyője nélkül elképzelhetetlen Európa biztonsága.
Trump nem leplezi csodálatát a diktátorok iránt, az Európai Uniót inkább ellenségnek tekinti. Kétséges ugyan, hogy győzelme esetén Washington hirtelen kivonulna a NATO-ból, de valószínűleg olyan döntéseket hoz, amelyek aláássák Ukrajna helyzetét, ellehetetlenítve a segélyek áramlását az országba. Területei feladására késztetné Kijevet. Minden valószínűség szerint teljesítené azt a Putyinnak tett ígéretét, miszerint nem folytatja a NATO bővítését. Trump politikája katasztrófa lenne Európa számára, hiszen kiszolgáltatottá tenné kontinensünket az autoriter blokknak. Belegondolni is rossz, egy esetleges orosz győzelem után mely országok kerülhetnek Vlagyimir Putyin célkeresztjébe.
A NATO 32 szövetségeséből 31 országról tudjuk, hol áll, Orbán Viktor azonban ezúttal is ellentmondásos üzeneteket küldött. Aláírta ugyan azt a nyilatkozatot a NATO-csúcson, amely támogatja Ukrajnát abban, hogy a szövetség tagja legyen – egy nappal korábban Szijjártó Péter még azt mondta, ez „nem jöhet szóba reálisan” -, de a magyar kormányfő ezzel nem is vállalt nagy kockázatot, hiszen Kijev felvétele a védelmi szövetségbe még távolinak tűnik. Másrészt Orbán még azelőtt, hogy elutazott volna Washingtonba, jelezte, nem akar tárgyalni Bidennel. Mondta mindezt úgy, mintha a világ vezető politikusai már neki könyörögnének, hogy találkozzanak vele. Donald Trumphoz viszont elment. Kormányfőnk mindenki számára közölte a jó hírt, Trump majd megoldja az ukrajnai háborút, ha elnök lesz. A fentiek fényében láthatjuk, ez mit is jelent: nem csak Ukrajna kapitulációját, hanem egy kiszolgáltatott biztonsági helyzetet Európa számára. Így érthető, miért nem bíznak saját szövetségesei a magyar kormányfőben.