Erre a fejleményre magunk sem fogadtunk volna nagyobb tétben, de most eljött az ideje, hogy kikérjük magunknak a jobboldali szavazók nevében (ők nem teszik túl látványosan, így kerültünk sorra váratlanul mi), amiért fuszeklinek nézik őket szellemileg. Erre persze régóta gyúr a kormány: a méregdrága rezsicsökkentés, az illegális migránsok kötelező kvótája, a gyermekvédelembe csomagolt homofóbia, a háborús bűnös mellényzsebéből előadott békepárti szólamok után itt volt az ideje Felhévizy Félix újbóli bevetésének.
Ez a Felhévizy annyira lüke egy lélek még kitalációjában is, hogy a Magyar Nemzetben nincs, aki a nevére venné végtelen egyszerűségét. Egyszer talán még azt is elmagyarázza az olvasónak, hogy (vigyázat: epitheton ornansok jönnek) a „dollárbaloldal diszkóbotrányról elhíresült botcsinálta politikus messiás figurája”, Magyar Péter tulajdonképpen tőkesúly egy vitorláson. Most azonban még a fene nagy izzadás megy a Félix-művekben, hogy Magyarból egyszer csak Margit-szigeti erőszaktevőt faragjanak a kormánypropagandában, vagy legalább egy ballonkabátos szatírt. Ebben az „Ennyi volt, Magyar Péternek vége, közeli barátja okozhatja a vesztét” című, szerény értelmi képességű történetben Reinkfrank néni felsorolja a Fidesz összes vágyvezérelt vádját, amire jön a címben jelzett skandalum: „Nagy Ervin elvállalná a kulturális minisztérium vezetését.” Ezek már a pozíciókon osztozkodnak, Szodoma és Gomora! A néni beszámol Klárikáról is, aki „sajnos a Tisza Pártra szavazott”, de már megjött a józan esze neki, és „soha többé nem adja a szavazatát ilyen emberre”, Értettétek, ugye, pajtások?
Magyar Péterben eddig egyetlen kétséget kizáróan jó dolog van: reszket tőle a hatalom, és hogy ez így maradjon, arra tömegek szavaznak igennel, számos párt hívei, és sokan életükben először. Minden más reménykedés, hogy amire eddig képtelen volt az ellenzék, ő megteszi. Sok körülötte a bizonytalanság, de az tuti: ha valami elgáncsolja, az nem a Felhévizy-lapcsalád kreativitása lesz.
