Nincs abban semmi meglepő, hogy a márciusban megválasztott új köztársasági elnök népszerűsége – legalábbis az Idea Intézet júniusi felmérése szerint – nem egészen egyharmados, pontosan 30 százalékos a teljes népesség körében. Bár az Idea nem közli más politikusok rokonszenv-indexét, azt azonban kiemeli, hogy ugyan Sulyok Tamás ezzel az eredménnyel messze nem tekinthető népszerűnek, de még így is a politikusi ranglista közepén helyezkedik el. Megítélése a már szinte szokásos törésvonalak mentén rajzolódik ki: az idősebb generációk, az átlagnál jobban élők, a magukat konzervatív jobboldalinak vallók, illetve a Jobbik és Fidesz-KDNP szavazói rokonszenveznek vele leginkább (ebben az erősorrendben).
Lehetne rosszabb is, mondhatnánk, hiszen Sulyok antréja nem volt valami fényes; az édesapjáról előadott családi legendák és a még ügyvédként kötött zsebszerződések ügye jócskán megtépázta addig sem túl fényes nimbuszát. Hiába volt ugyanis hivatalba lépésekor már nyolc éve az Alkotmánybíróság elnöke, ismertségét márciusban a Medián mindössze 36 százalékra mérte. És persze lehetne sokkal jobb is. Mert, ahogy az Idea is utal rá, az Alaptörvény (és a korábbi alkotmány) szerint a köztársasági elnök „kifejezi a nemzet egységét”. Ehhez képest Sulyok kizárólag a magukat konzervatív jobboldalinak tartó Jobbik és kormánypárti szavazók körében népszerű, miközben a felnőtt népesség nagyjából kétharmada elutasítja őt.
De az egykori téesz-jogászt az államfői tisztségbe emelő Orbánt és az általa uralt kormánypártokat mindez nyilván nem zavarja, amíg Sulyok csak reprezentál, és nem követ el valami nagy hülyeséget. De miért is zavarná, hiszen maga az Alaptörvény is csak az ország egyharmada, jó esetben a fele számára készült: azoknak, akik rájuk szavaznak. A többiek, az ország másik fele pedig...