1952 óta nem volt ilyen fiatal alelnökjelöltje az Egyesült Államoknak. Akkor a 39 éves Richard Nixon szenátort érte a megtiszteltetés, hogy a második világháborúban győztes tábornok, Dwight D. Eisenhower mellett szerepelhetett a republikánus szavazólap második helyén. Bár J.D. Vance és Nixon ugyanabban az életkorban lettek alelnökjelöltek, ám a 2024-ben győzelemre esélyes elnök személye nem is különbözhetne jobban az „Ike”-nak becézett háborús hőstől.
Donald Trump tanult a 2021. január 6-i fiaskóból, amikor alelnöke, Mike Pence elnöki utasításra sem volt hajlandó megtagadni alkotmányos kötelességét és leállítani a Joe Biden győzelmét hozó elektori szavazatok hitelesítését. Ez nem volt veszélytelen döntés, hiszen a kongresszus épületébe rontó trumpista hívek fel akarták érte akasztani. Az utód biztosan nem követ el hasonló hibát, ezt ő maga ígérte meg.
A hanyatló iparáról ismert Ohio és Kentucky vidéki Amerikájában, apa nélkül felnőtt Vance közelről látta a vidéki munkásosztály küszködését. Ez ihlette 2016-os, magyarul „Vidéki ballada az amerikai álomról” című önéletrajzi regényét, amely a liberális és a konzervatív közönség tetszését is elnyerte. Bár később a Yale jogi kara után kockázati befektetőként is dolgozott a Szilícium-völgy nagykutyáinak, az ohiói szenátorságért indított kampányát továbbra is a csóró vidéki fiú karakterére építette.
Trump vele egy vakon hűséges katonát, egy őrző-védő bulldogot választott, aki nem csak ugat, de harap is. A Republikánus Párt megszállása Vance jelölésével vált teljessé, hiszen a párt minden tagja számára egyértelmű az üzenet: felejtsék el a Reagan-Bush fémjelezte mérsékelt politikát, mostantól a Tegyük Újra Naggyá Amerikát populista szektát kell támogatniuk. Egy gátlástalan öreg szélhámos és egy határtalan ambícióval rendelkező fiatalember szövetségét. Mi baj lehet belőle?
