Ó, az az őrült ötlet, hogy odakint 40, idebent 29 fokban fánkot süt az ember, hisz amúgy sincs annak most szezonja. Eleink bölcsen a farsangi időszakra időzítették a jó fánkidőt, tudták, miért. Ez az étel melegséggel tölt el, amire a februári fagyok idején bizony különösképpen szükségünk van. A fánkra hulló porcukordarabok olyankor mintha hópelyhekként szállnának alá az aranyló karikára, amelynek tetején a vékony zsírpárna mindjárt meg is olvasztja a fehérlő réteget.
Most azonban nincs ilyen kényszer, noha egy hirtelen jött júliusi hóvihar nem is jönne rosszul. De mégis, már napok óta ott motoszkált a fejemben, hogy bizony neki kellene látni, épp jó lesz második fogásnak a jó zöldséges bableves után, amit a kertből frissen kihúzott répákból, zellerekből, petrezselyemgyökerekből, no meg az éppen fonnyadni készülő héjból kifejtett puha babból terveztünk megfőzni. Adódott a dilemma, tegyünk-e bele pár szelet enyhén csípős kolbászt, netán füstölt sonkadarabokat, vagy maradjon ilyen frissítő, nyári, könnyű, aztán, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, mutatóba dobtunk a levesbe ebből is, abból is.
Hanem a fánk.
Anyánk receptjét használjuk, hosszú évek alatt kikísérletezett, jól bevált metódust, megszenvedett a sikeréért ő maga is ifjú házas korában. Faluhelyen úgy tartják, nem is igazi asszony az, aki nem tud jó kelt kalácsot, buktát, lepényt, no meg fánkot sütni, pedig jó pár buktatója van az ilyennek, hajjaj! Jómagam majd’ egy évtizede sütök saját kovászos kenyeret, de lám, ebben az extrém melegben túlkelt legutóbb, lapos lett, formátlan, és ott repedt, ahol neki tetszett, nem pedig ahol kijelöltem az útját.
A jó fánk abban is különbözik a rossz fánktól, hogy a kettőnek külön neve van. Míg a fánkot, ha jó, kedves szavakkal illetik, palóc tájakon pampuskának, pampuszkának, más vidékeken huppancsnak, kreplinek vagy siskának, Erdélyben pedig pánkónak becézik, s óvodásdal is születik róla, „Vajas pánkó a nevem, elmondom eredetem: magtárban sepertek, kosárról kapartak, tejfellel kevertek, kemencén sütöttek, ablakon hűtöttek”, addig az elrontott, tömör, keletlen, sületlen formáját komor, mély tónusú, kellemetlen szóval illetik.
Bodag.
Itt-ott bodak.
Ilyet aztán biztosan nem adhattak ajándékba párválasztás előtt álló menyecskék a kiszemeltjüknek, noha a népi hiedelmek szerint ezzel fejezhették volna ki a szimpátiájukat, a szalagos fánk ugyanis a karikagyűrűt jelképezte. Olvassuk egy blogon, hogy „egy másik ismertebb babona a fánkot mágikus erővel ruházta fel: aki farsang farkán elkészítette és megette, azt remélhette, hogy ezzel a rítussal biztonságban lesz egész évben a háza, nem éri villámlás, viharkár”.
Ha nem is farsang farkán, hanem több hónappal utána, lám, talán mégis van valami pluszértelme negyven fokban olajat hevíteni, tésztát dagasztani a fánk isteni mivoltán túl is.