Hogy ténylegesen elindult volna a pártállam lebomlása, azt természetesen korai lenne kijelenteni, ilyen hosszú távú trendről csak három-négy egymást követő és megerősítő közvélemény-kutatás után lehet beszélni. Egyelőre csak az tűnik biztosnak, hogy egy lehetséges földrengés előrezgéseit mérték a hazai közvélemény-kutatók szeizmográfjai: előbb, június közepén az Idea, majd nemrég a Medián és a Republikon is.
A Fidesznél papíron a győztes EP-választások után egyáltalán nem érvényesült a győzteshez húzás szokásos jelensége, a kormánypárt egyértelműen tovább gyengült, még a leginkább visszafogott Medián-felmérés szerint is az EP-választáshoz képest több mint 2 százalékot, azaz cirka 40 ezer szavazó búcsúzott el tőlük, úgy, hogy közben nem történt semmi rendkívüli, a pártállam csak a szokásos formáját hozta.
A demokratikus ellenzék összesen 25-30 ezer szavazót erősödött, ebből a legnagyobbat a Tisza Párt, 15-20 ezer új szavazót hozott be, de a DK–MSZP–Párbeszéd-szövetség és a kétfarkú kutyák is néhány ezer új szavazóval gyarapodtak.
Egyelőre nem tudni, hogy az EP-választáson mikropárttá lett ellenzéki formációktól érkeztek-e ezek a szavazók, vagy sikerült bizonytalanokat is megszólítani az ellenzék erőinek. A fideszes lemorzsolódás viszont nagyon is belesimulni látszik az utóbbi fél-háromnegyed év trendjeibe: a magyar miniszterelnök jó ideje elveszítette a képességét, hogy ő diktálja a politikai napirendet, nincsenek igazán hatásos új politikai termékei, majd defenzívába szorult. Az iszonyatos propagandakampány ellenére a Fidesznek az EP-választásokon sem igazán sikerült erőt demonstrálnia. Közben a gazdaság lecsúszóban, az ország ezer milliárdokat veszített a miniszterelnök öncélú trollpolitikája miatt.
Orbán mindenható erejének mítosza foszladozóban van, nagy kérdés, hogy a soros EU-elnökséget kihasználó békehaknizás fordít-e ezen. Megkockáztatható, hogy nem, mivel az is csak ugyanaz az instant Orbán-élmény, amiből az ország többségének mára tökéletesen, torkig elege lett.