Tudják, miért nem mehetek kedd este operába? Mert a dalszínház törölte műsorából a Traviatát, helyette a kínai–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 75. évfordulóját köszöntik tisztelgő koncerttel az intézményben.
Ezért mindazokat a nézőket önkényesen félretették, akik jegyet váltottak Verdi remekének előadására. Ellenben megcsodálható a Kuangcsoui Ifjúsági Szimfonikus Zenekar.
A legszebb a jubileum. Magyarország 1949. október 4-én az elsők között ismerte el a Kínai Népköztársaságot. Kállai Gyula külügyminiszter a következő táviratot intézte kínai kollégájához, Csu En-lajhoz: „A magyar nép nagy rokonszenvvel kíséri a kínai nép hősi szabadságharcát, amelyet Mao Ce-tung vezetésével oly fényes sikerrel vív Kína dolgozó népmillióinak külső és belső elnyomói ellen. Ezek a sikerek tették lehetővé a Kínai Népköztársaság megteremtését és központi népi kormánya megalakulását. A magyar nép kormánya a Kínai Népköztársaság létrejöttében a nemzetközi béke ügyének világtörténelmi jelentőségű sikerét látja. Háromnegyed évszázad még történelmileg is tekintélyes idő, van hát miért átszellemülni, már csak azért is, mert 1949-et és 2024-et összeköti a töretlen magyar békeharc. „Munkával, éberséggel, harci készenléttel megvédjük a békét” – mondta 75 esztendeje (hol másutt?) a Szabadság téren Révai József népművelési miniszter. „Magyarország és Kína szerint is meg kell többszörözni a béke-erőfeszítéseket” – jelentette ki a napokban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
Ennek nyomán a Traviata elmarad. Az operaház felajánlotta, hogy egy másik alkalomra fél áron kaphatnék jegyet az olasz klasszikusra.
Ám most már óvatos vagyok, mert közbejöhet még a Magyar–Szovjet Baráti Társaság létrehozásának látványos megülése, netán a Szergej Lavrov-dalest, szintén az örök és megbonthatatlan barátság jegyében.