Nemrégiben egy TV interjúban a riporter úgy üdvözölt, mint az MSZP volt tagját. Megdöbbentem, de világossá tettem: én ma is az MSZP tagja vagyok, az is maradok. Nem tartozom azok közé, akik kiléptek, mert nem választották meg őket ilyen vagy olyan vezetőnek, és azok közé sem, akik jobb egzisztenciát remélve más pártba léptek át. Sokan vagyunk ilyenek.
Az ellenzéki pártokat körülvevő bizonytalanság kifejeződik abban is, hogy a választási vereség után sokan felvetik – nem először egyébként –, hogy új baloldali mozgalmat szervezzünk a párt helyett, mondván, a választók elfordultak az ellenzéki pártoktól, így az MSZP-től is. Hatásos mozgalmat azonban csak tömegnyomásra lehet létrehozni, de az ellenzéki választók jó részét érthetően csak az érdekli, hogy valaki küldje már el a fideszeseket, s nem az, hogy balról, jobbról vagy honnan váltják le őket. Sőt a tömegnyomásnak találkoznia kell egy olyan politikussal, aki karizmával rendelkezik és jókor van jó helyen. Ilyen most nem látszik a baloldalon. Megjegyzem, velem együtt a politizáló közvélemény 8 százaléka fontosnak tartja az MSZP létezését, ez derült ki legalábbis egy mostani online szavazáson az ATV egyik műsorában.
Azzal is számolnunk kell: ha a párt helyett egy baloldali mozgalom indulna a választásokon 2026-ban, elveszítenénk az MSZP mai és közelmúltbeli szavazóit, és valószínűleg nem nyernénk újakat. Nemcsak mi veszítenénk ezzel, hanem a rendszerváltást akarók is, mert mai szavazóink kétharmada otthon maradna a választáskor. Igazuk van azonban azoknak, akik azt mondják, hogy semmi sem maradhat változatlan; de abban sem érdemes reménykedni, hogy baloldal nélkül nem megy. Sajnálattal közlöm, hogy megy, és sokan érdekeltek ebben. Csakhogy akkor nincs esély egy igazságosabb világ kiküzdésére.
Párt nélkül tehát nem megy, de persze egyedül sem, ezért az MSZP-nek és a vele együttműködő mozgalmaknak a mai választási rendszerben akkor van esélyük, ha egyéni képviselőjelöltjeik más ellenzéki pártok támogatását is bírják. Orbán hatalmának alapja, hogy eltörölte a második választási fordulót, és így kényszerhelyzetbe szorította az ellenzéki pártokat. Sajnos azóta sem képes az ellenzéki politikusok nagy része felfogni, hogy egyéni mandátumot szerezni és kompenzációs szavazatokat begyűjteni – amelyek eldöntik a választások eredményét – csak akkor lehet, ha egy egyéni jelöltet több párt szavazói támogatnak.
Ha lesznek olyan ellenzéki pártok (baloldaliak, liberálisok vagy egyszerűen csak: köztársaságpártiak) és szakszervezetek, lokálpatrióta vagy környezetvédelmi mozgalmak, amelyek készek az együttműködésre, létrehozhatnak választási szövetséget. Nevezhetnénk „Új Márciusi Front”-nak francia mintára, hiszen a legutóbbi választáson az „Új Népfront” néven indultak, támaszkodva saját demokratikus és baloldali hagyományaikra, az 1936-os antifasiszta „Népfrontra”. A mi demokratikus, nemzeti és baloldali hagyományunk - hasonlóan a franciákhoz - az 1937-38-as évek szellemi és politikai mozgalmára, a „Márciusi Frontra” és egy közelmúltbeli eseményre, a magyar 1989-es rendszerváltásban résztvevő reformköri mozgalomra támaszkodhatna.
Az „Új Márciusi Front” lenne a jelölőszervezet a 2026-os választásokon, megőriznénk (deklarálva, hogy mely pártok és szervezetek működnek együtt) és egyesítenénk szavazóbázisunkat, és eséllyel indulnánk a választásokon negyedik pólusként a Fidesz, a Mi Hazánk és a Tisza mellett.
Az „Új Márciusi Front” vezetőjének kormányképes közéleti szereplőnek kell lennie: a közhiedelemmel szemben több ilyen személyiség is van. Azzal természetesen számolni kell, hogy nem minden mai parlamenti ellenzéki párt akar majd részt venni az együttműködésben, és megoldandó jogi kérdés lesz, hogy a választások után hogyan tudják majd önálló életüket folytatni az együttműködő pártok.
Ha nem jön létre ilyen széleskörű választási együttműködés, akkor az MSZP a vele együttműködésre kész lokálpatrióta, civil vagy környezetvédelmi mozgalmakkal egy új jelölő szervezetet („Baloldali Blokk”) hozhatna létre, nem eltagadva az MSZP-t és a többi résztvevőt. Arra lehet majd törekedni, hogy a választási rendszertől függő módon a DK-val, a Momentummal és másokkal állapodjunk meg az egyéni jelöltek egy részének közös támogatásáról, és a végén, amennyiben a Tisza hajlandó rá, néhány körzet ügyében velük is.
Ennek az a feltétele, hogy 5 százaléknál nagyobb támogatottságunk legyen, ami teljesíthető, mert a mai támogatottságunk a megyei listás választások alapján 3-6 százalék, s ha ehhez hozzáveszük a megyei jogú városokban és Budapesten létező nagyobb támogatottságunkat - akik most nem szavaztak a megyei listákra - jók az esélyeink. Alkalmas helyi politikusaink is szép számmal vannak, már ma fel tudok sorolni legalább 25-30 körzetben helyben népszerű és mások által is támogatott politikust, aki a jelöltünk lehet. Az MSZP-nek olyan miniszterelnök-jelöltet is kell állítania vagy támogatnia, akiről elhihető, hogy adott esetben szakértői kormányt tudna alakítani. Jelzem ilyenek is vannak.
A minket örömmel elsiratók megtapasztalhatták, hogy ilyen újjászületés nem példa nélküli, ahogy az most Franciaországban is történt. Sőt itthon sem példa nélküli egy párt újjászületése. Az MSZP a kilencvenes évek elején már elindult a ma is szükséges irányba, hogy a párt három arca markánsan elkülönüljön egymástól, de érdemi együttműködés is legyen közöttük, ami az 1994-es és 2002-es siker egyik alapja volt. Az első az MSZP közhatalmat gyakorló arca (önkormányzati és parlamenti képviselet, majd kormányzati szerep), a második a párt tagsága, aktivistái és szavazói, vagyis mozgalmi jellege, a harmadik a párt szervező központja. Az, hogy a párt vezetői később lemondtak a második és a harmadik arcáról, majd 2004-től egyenesen kiiktatandónak tartották ezeket a funkciókat, miközben a mindenkori vezető személyes követőinek hűségén alapuló modellt erőltették a pártra, nagy mértékben hozzájárult az MSZP visszaszorulásához. Pártbéli konfliktusaim jó részének ez a szemlélet volt a kiváltója az elmúlt évtizedekben.
A talpra állás feltétele az is, hogy nekünk van politikai programunk, nem most kell megalkotni. Olyan program, amelynek alapja a rendszerváltás követelése (ami elhatárolódás a Fidesztől), radikális baloldali elképzeléseket tartalmaz (ami megkülönböztet a DK-tól, a Momentumtól és - ami eddig tudható róla - a Tiszától is). A programot az MSZP szakértelmisége 2020-2022 között dolgozta ki „Rendszerváltást!” címmel. Ez elsődlegesnek a szabadság, a jogbiztonság és a demokrácia újbóli megteremtését tekinti célnak, mert baloldali politikát is akkor lehet érvényesíteni, ha előtte az önkényuralom helyett újra demokrácia lesz Magyarországon. Ezen alapulhat ugyanis az esélyegyenlőség megteremtése és a társadalmi igazságtalanságok visszaszorítása, és ehhez kapcsolódhat környezetünk kizsákmányolásának megszüntetése és a klímaigazságosság érvényre juttatása.
A program kommunikációjának ereje abból fakadhat, ha összekapcsoljuk a különböző társadalmi problémákat, és a szavazók saját gondjaikra ismerhetnek rá benne, valamint ha egy mindent átszövő érzelemre, attitűdre alapozzuk, ami az igazságosság eszméje. Ennek ellentéte, az igazságtalanság átszővi a mindennapi életet.
Az is fontos, hogy minden olyan mozgalom szervezését támogatjuk, amelyek fontosnak tartanak helyi ügyeket, a szolidaritást. Ez azoknak is bekapcsolódási lehetőséget jelent, akik nem vállalják egy párthoz, így az MSZP-hez való kötödést. A közügyekről szóló helyi kezdeményezésekből nőhetnek ki olyan mozgalmak, amelyek az MSZP-vel együttműködve biztosíthatják az igazságtalanságok visszaszorítását. A részvételi forma, az eszköz a „Facebook”, azaz a közösségi média lehet, ami a helyi aktivizmust szolgálhatja, áthidalhatja pártokhoz fűződő kapcsolattól való tartózkodást. A közösségi média platform alkalmas személyes és virtuális tevékenységek, összejövetelek és események megismerésére, megszervezésére a hasonló érdeklődésű, hobbikkal és szakmákkal bíró emberek és közösségek számára.
Az új megközelítések sikere most a több száz MSZP-tag vagy szimpatizáns polgármesteren, önkormányzati képviselőn múlik, akik kitűnhetnek szociális programjaikkal, közösségi kezdeményezéseikkel. Az önkormányzati képviselők, főleg az egyéni körzetekben és a kislistán megválasztottak, saját környezetükben növelhetik az MSZP reputációját. Bár sok helyen nyilván több párt vagy egyesület támogatásával választották meg őket, cselekedeteik, magatartásuk, a megszokottól eltérő kezdeményezéseik mégis politikaformálók lehetnek. Ezt a munkát közösséggé szervezve országos politikai hatású erővé válhatnak, együttműködve azokkal a nem párttag helyi politikusokkal is, akiknek az értékrendje baloldali, akik igazságosabb társadalomban, az esélyegyenlőség biztosításában gondolkoznak.
Az MSZP-nek magának is változnia kell, és a megalvadt struktúrákat a közvetlen demokrácia gyakorlatával kell feloldania. Ehhez a megszokott formák helyett olyan együttműködésre, önkéntes feladatvállalásra és annak hatékony koordinálására van szükség, ami kreativitáson és személyes részvételen alapulhat. Ilyen lehet, ha politikai és személyi kérdésekben az MSZP tagjai közvetlenül dönthetnek, és ehhez rendszeresen kapnak tájékoztatást a politikai és szervezeti kérdésekről. Több olyan javaslatot ismerek, amely a pártelnök vagy társelnökök megválasztását is közvetlenül a tagság kezébe adná. Erős üzenet lenne, ha minden regisztrált támogatónk szavazhatna: az MSZP ezzel nyitna egy szélesebb baloldali közösség felé, nem csak a párttagokat vonva be a személyi döntésbe.
A politikai elemzők, újságírók sokszor nem értik, hogyan lehet, hogy egy korábban 30, sőt alkalmanként 40 százaléknyi szavazóval rendelkező párt, amely most a parlamenti bejutás szélén van, a politikusai közül sokan mégis kitartanak, újra és újra kezdeményeznek. Nincs benne semmi rejtély. Mi, akik kitartunk, azt valljuk, amit a földim, Hubai László választási szakértő a Népszavának adott interjújában mondott: bármilyenek a körülmények, a politikai küzdelmet folytatni kell. Másképpen: ha nem teszel semmit, akkor nem is fog megváltozni körülötted a világ.
S ha már a szülőföldemet szóba hoztam: egy általunk is támogatott ellenzéki fiatalember lett a polgármester Jászapátin, legyőzve ifjabb Pócs Jánost, a fideszes országgyűlési képviselő fiát. Jászberényben ismét minden egyéni körzetet megnyertünk, és újraválasztották az ellenzéki polgármestert, Szolnokon pedig ellenzéki polgármestert választottak, aki történetesen az MSZP fiatal politikusa.
A szerző az MSZP alapító tagja.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.