Van egy angol kifejezés, az aftermath... Következmény, utóhatás, valami, aminek komoly utóélete, nem éppen kellemes utóhatásai vannak.Tudunk még egy – azonos című – 1965-ös, nagyszerű Rolling Stones nagylemezről, amely megkérdőjelezi a „kellemetlen” utóérzést.
Az a keserűség azonban, amit a magyar kormányfő „békemissziója” keltett a földrészen, és amely jó ideig velünk marad, beleette magát a magyar külpolitikába, örülhetünk, ha nem lesz állandó jelzője, epitheton ornansa a magyarságnak.
Ahhoz, hogy a károkat megbecsüljük, nem kell a felháborodott, hivatalos Európát idézni, elég, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök villámvizitet övező értetlenséget tükröző mimikájára emlékeztetünk. E mimika most már állandó kísérője a Kremlben Orbánnak, aki feltűnően nem akarja észrevenni a lekezelő félmosolyt Putyin szája sarkában, ami semmi jót nem ígér.
Bármit állítson is magáról a magyar diplomácia, az igazság az, hogy lenullázta magát Keleten, Nyugaton egyaránt. Hiteltelen, megbízhatatlan lett abban a virtuális világban, ahol a megbízhatóság, a szavahihetőség mindennél fontosabb.
A kormányfő világ körüli ámokfutására „mindig emlékezni fogunk”, s velünk borzong egy egész nemzedék. Szomorú, hogy egy „európai szatócsboltban” megöregedett politikus nem látja a különbséget a brahi és a reálpolitika között.
Miközben pedig Orbán Viktor az európai kaliberű politikus álarcában vendégszerepel, addig az itthoni gondok csak halmozódnak. Orbánt végképp elsodorni látszik a világ és saját egója a magyar kérdésektől.
A kormányfő interjút adott a Kossuth rádiónak, ahol arról beszélt, hogy az európai liberális politikusok naivan állnak hozzá a háborúhoz. Orbán szerint az európai politikusok úgy akarnak békét teremteni, hogy a felek lelkére beszélnek. Pedig Orbán, aki beszélt mind a két féllel, megállapította, hogy egyikük sem akar békét. Azért is van szerinte szükség a békemisszióra, hogy ne terjedjen tovább a háború. Szerinte nem a felek lelkére kell beszélni, hanem közölni kell velük, „hogy az egész világ békét akar, mert ez a háború mindenkinek rossz”, és hogy „azt várják a világhatalmak, hogy a béketárgyalások kezdődjenek meg”. Orbán szerint ez nem kényszerítést jelent, de rá kell vezetni a feleket a békére. Ehhez három szereplőre van szükség: az egyébként már békepárti kínaiakra, a Trump megválasztása után békepártivá váló amerikaiakra és az európaiakra. Már csak az EU-ban lenne szükség a belátásra. A békemisszió lényege az állhatatosság. „Nem az van, hogy az ember elmegy, prédikál kettőt, és beköszönt a béke, és mindenki jobb belátásra tér. Ez egy aprómunka. Ezt folyamatosan, szisztematikusan csinálni kell minden nap. Minden nap tárgyalok valakivel” - mondta Orbán, de ezeket azért nem jelenti be előre, mert akkor megpróbálnák megakadályozni. Orbán szerint majd megfordul Európa is. Aki ebben a gondolatsorban bármi logikát fel tud fedezni, szóljon.
Vasárnap esti hír: Joe Biden visszalépett az amerikai elnökjelöltségtől. Ha Orbán hívei ezt kitörő örömmel fogadnák, már csak Trumpra való tekintettel, óvatosságra intenénk őket, mert noha az amerikai elnökválasztások már sok iszapot felkavartak eddig is, azért a végén csak győzött a józan ész.