A bolgár politikai élet végtelen szappanoperának látszik, változatlan, vagy csak kicsit módosuló szereplőgárdával, ahol nehéz pontosan eldönteni, ki a jó és kik a rossz fiúk. Most épp az e szerző számára „jónak” számító korrupcióellenes középpárt, a Folytatjuk a változást! (PP, 39 képviselői hely a 240 tagú nemzetgyűlésben) kapott kormányalakítási megbízást, de a sikerre csak minimális esélyük van. Ezért először azt kérték Rumen Radev elnöktől, hogy csak akkor bízza meg őket, ha a parlament előzőleg elfogadja az általuk beterjesztett korrupcióellenes törvénycsomagot és a titkosszolgálatok átalakítását szabályozó jogszabályt. Végül ebből nem lett semmi, a többi párt ugyanis ebbe nem ment bele, újrakezdődött a koalícióépítés lehetetlennek látszó folyamata, ami hamarosan ismét idő előtti választásokhoz vezethet.
Már-már úgy látszott, hogy Bulgáriában helyreállt a 2020 előtti struktúra, s sikerül a „régi státus quo” erőinek többségre vergődniük. A jövendő koalíció fő ereje Bojko Boriszov sokszoros miniszterelnök jobbközép GERB, 68 képviselő (Polgárok az európai Bulgáriáért) pártja, a választások relatív győztese. Ez – a Fideszhez hasonló - jobboldali, populista vezérpárt elkötelezett, megvásárolt, megfélemlített szavazótáborral és az üzleti életbe és az államigazgatásba jól beépült apparátussal. Boriszovot személyes és bonyolult szálak fűzik a bulgáriai politikát stabilan formáló bűnöző-üzleti-államvédelmis körökhöz. A fő partnere most a török-muzulmán kisebbség DPSZ (Mozgalom a Jogokért és Szabadságért) pártja lett volt, amely a második legtöbb mandátumot, 47-et szerezte a június 9-i választáson. Ezt a pártot az utóbbi egynéhány évben látszólag teljes uralma alá vonta Deljan Peevszki milliárdos üzletember, akit a pártalapító Ahmed Dogan, a DPSZ tiszteletbeli elnöke vont be a kisebbségi pártba, s ő nevezte „politikai fenoménnak” az oligarchát. Peevszki és Boriszov alkut kötöttek, ebbe belevonták egy ITN (Van ilyen nép!, 16 képviselő) nevű kisebb populista párt vezetőjét Szlavi Trifonov szórakoztatóipari üzletembert is. Kis többséggel, de képesek lettek volna kormányt alakítani. Csakhogy a háttérben egyre több hatalmi szálat mozgatott a 44 éves Peevszki, aki igyekezett eközben teljesen magának alárendelni a DPSZ-t. A régiek viszont ellen álltak és a frakció fele nem szavazta meg a GERB első kabinetjavaslatát. Peevszki erre elkezdte kizárni Dogan embereit a pártból és a frakcióból, s megújulást, értsd tisztogatást hirdetett a DPSZ-ben. Ma már a frakció nagyobb fele a tiszteletbeli elnököt támogatja, s a régi pártbeli struktúrák igyekeznek visszatérni.
A DPSZ annak köszönheti tartós befolyását a törökök és más muzulmánok (a népeség majd 10 százaléka) között, hogy a közösség kollektív emlékezetében tartja a kommunista rendszer elnyomó intézkedéseit, miközben igyekeznek az agrárnépességet, a dohánytermelőket védő politikákat életben tartani. A vallási, nyelvi közösség, a Törökországgal való szoros kapcsolatok is fenntartják a kisebbségi párt és választói kohézióját. A bulgáriai romák is ebben a pártban találhatták meg bázisukat. Ez a patriarchális függésrendszer fegyelmezett választói tábort hozott létre, amely eddig is sokszor hozta döntő szerepbe a DPSZ-t a változó parlamentekben, s juttatta aránytalanul nagy befolyáshoz. Peevszki fokozatosan szerezte meg a pártot, szerepe lehetett Ahmed Dogan vagyonszerzésében is. Több, mint húszéves politikai pályája alatt erős befolyást szerzett az ügyészi szervezetben és a titkosszolgálatoknál. Az USA azért helyezte őt az un. nemzetközi Magnitsky-listára, mivel nyilvánvaló lett, hogy politikai befolyással üzérkedve gazdagodik. Nagy Britannia is listázta őt. Eközben nem indult ellene eljárás sem Bulgáriában, sem az EU-ban. Az oligarcha feltehetően már ki akarta iktatni a 70 éves Dogant a pártvezetésből: kizáratta legközelebbi embereit, beleértve a tiszteletbeli elnök személyi titkárnőjét. Dogan eleinte próbálta fékezni az általa a pártra szabadított oligarchát, de végül fellépett ellene. Most átmeneti helyzet van a pártban és bizonytalanság a politikai elitben.
Bulgáriában több éve húzódik a politikai válság. Nincs olyan párt, amely képes lenne egyedül, vagy partnerekkel kormányt alakítani. A politikai szféra töredezett, a pártokat szembe állítja az oroszbarát, vagy euroatlanti opció deklarálása, illetve az, hogy a korrupt régi status quo erőihöz, vagy a korrupcióellenes oldalhoz sorolják magukat. A választásokon mind kevesebben vesznek részt, mert a lakosság kiábrándult a régi és új pártokból egyaránt. Korábban Boriszovnak sikerült elérnie, hogy a nyugati szövetségesek lenyeljék tábora és szövetségesei korrupciós ügyeit. Cserébe soha nem művelt Orbánhoz hasonló magánkülpolitikát és megszavazott mindent az EU-ban. Látszatra. Mert például Bulgária ugyanúgy kivonta magát Ukrajna felfegyverzéséből, mint Magyarország. Az oroszoknak kedvező retorikát eközben nem ő, hanem az ország elnöke Rumen Radev műveli. A bolgár államelnöknek orbáni ambíciói is vannak, esetleg még felbukkanhat az amúgy is zavaros és örök patthelyzetbe fagyott parlamenti politikában.
Mi van a korrupcióellenes csomagban?
1. Új bírósági törvény. 2. Korrupcióellenes bizottság megválasztása. 3. Törvény a közérdekű bejelentők (whistleblower) védelméről. 4. Új büntető eljárásjogi törvény. 5. Törvény a magáncsődről. 6. Új ombudsman megválasztása. 6. Az új titkosszolgálati törvény megalkotása, amelyet személyi integritási vizsgálat bevezetésével kezdenének. Ezek a javaslatok szerepeltek a GERB-PP korábbi un. rotációs kormányának törvényhozási programjában is, de Boriszov felmondta a kormányegyüttműködést, amikor ezek a napirendre kerültek volna.