Kontinensünk kapitalizmusa eredményes működéséhez négy tényező szükséges: a piaci verseny, olyan mértékű gazdasági növekedés, amely a jólét fenntartásához szükséges, szociális piacgazdaság, (a juttatásokat nyújtó állam), és az egyesült Európa.
Ez a szociáldemokráciára hajazó kijelentés egy vérbeli kereszténydemokratától, Ludwig Erhardtól származik, aki előbb gazdasági minisztereként, majd az 1960-as évek elején hazája kancellárjaként megteremtette a második világháború során kivéreztetett hazája páratlanul gyors fejlődésének alapjait. Nyugat-Németország legeredményesebb politikus-közgazdászának szakértelmét az üzleti szféra sohasem kérdőjelezte meg, olyannyira nem. hogy pártállástól függetlenül a hívévé szegődtek a gazdaság stabilitása érdekében- Konzultációs stratégiája mindmáig bevett gyakorlat az immáron egységes Németországban: a mindenkori kancellár úgy két heti rendszerességgel elvonul egy a világ zajától távoli, csendes helyre, ahol felváltva hol a legjelentősebb iparvállalat (a Siemens), illetve a legnagyobb pénzintézet (a Deutsche Bank) első számú vezetőjével megvitatja a kormány várható lépéseit, illetve informálódik a gazdasági szféra "közérzetéről." Arról viszont, hogy miről tárgyaltak, s kinek kinek mi volt az álláspontja, legfeljebb az évtizedekkel később megjelenő memoárok szólhatnak. Az azonban kizárt, hogy a gazdaság legbefolyásosabb szereplői egy éjszaka megjelent hivatalos közlönyből vagy egy a kormányinfón elejtett mondatból értesüljenek a már megszületett döntésekről, hiszen előzetesen is megvitathatták azokat.
Panaszra nekünk sincs okunk. A legnagyobb tőzsdén jegyzett cégeink (Mol, Hernádi Zsolt, illetve OTP, Csányi Sándor) topmenedzserei még a német kollégáiknál is gyakrabban találkoznak, ha a futballmeccsek úgy diktálják, a kormányfővel, ott, ahol az üde környezet csendjét aligha lelhetik fel, viszont úgy két órányi szotyi köpködésére bőven van alkalom. Több tízmilliárd forintból felépült futballstadionok VIP-páholyaiban. Kizárni aligha lehet, de kicsiny a valószínűsége annak, Orbán Viktor a változatos elnevezésű, a kizárólag költségvetés lyukai betömésére szolgáló, örökösnek mondható, különadókról cseverészne a lelátón az üzleti élet legfontosabb szereplőivel. S az eredmény: A "sorozatos kormányzati terhek és intézkedések kiszámíthatatlansága jelentősen korlátozza a bankszektor hitelezési képességét, nemzetközi versenyképességét és gazdaságélénkítő szerepét." (Magyar Bankszövetség júliusi nyilatkozata.) "Nem lehet egyszerre agyonadóztatni és elvárni a termelés növekedését. Az államnak előbb teret kell hagynia az iparnak, és nem szabad elvinnie a beruházásra szánt pénzt, hogy holnap is legyen mit adóztatnia." (Hernádi Zsolt cikke a Mandinerben.) A cérna elszakadt. A szakmai kifakadások aligha találnak értő fülekre a NER-nél, amely fokozatosan, de biztosan elveszti legfontosabb (nem politikai) támaszait. Az ellenzék számára viszont a kapuk tárva nyitva állanak, hiszen az erchardi elvek nem vesztették el érvényüket.