Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (kormányinfóján), hogy Ukrajna a kőolajszállítás leállításával zsarolja hazánkat és Szlovákiát, azt a két országot, amely következetesen tűzszünetet és békét követel.
Ezzel szemben a tény az, hogy az orosz kőolajszállítás nem állt le, ugyanannyi orosz olaj jön, mint korábban, az ukránok csak az egyik orosz vállalat, a Lukoil olaját nem engedik át a vezetéken, míg a többi orosz cég szállítmányát igen. De ha elfogadjuk, hogy a Lukoil kizárása valamilyen zsarolás, akkor minek minősíthető az, hogy Magyarország nem hajlandó hozzájárulni az Ukrajnát támogató úgynevezett Európai Békekeret kifizetéseihez? Békeharcnak?
Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (a Bálványosi Szabadegyetemen), hogy „ha Trumpot megválasztják, az Magyarország számára jackpot. Akkor ugyanis a világ első számú szuperhatalma minket stratégiai szövetségesnek fog tekinteni, ráadásul a második, Kína is így tekint ránk Európában.”
Ezzel szemben a tény az, hogy még ha az Orbán-kormány netán különlegesen jó viszonyt ápolhatna is az Egyesült Államokkal (a stratégiai szövetség az egérke és az elefánt között némiképp túlzásnak hangzik), a volt elnök stratégiai célja az Egyesült Államok leválasztása Európáról, az amerikai biztonsági garanciák fokozatos megvonásával. Vagyis az Európai Unió egyre inkább magára maradna az orosz katonai és a kínai gazdasági fenyegetéssel szemben. Ha ez a főnyeremény Orbánnak, mi lenne a bukta? Bele sem merek gondolni.
Azt is állította a politikai igazgató (ugyanott), hogy „ha a jobboldali erőket összeadjuk az Európai Parlamentben, már többségről beszélhetünk”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ha a legnagyobb frakciót, az Európai Néppártot is a jobboldalhoz soroljuk, akkor kétségtelenül igen, csakhogy az Orbán-kormány következetesen baloldalinak nevezi őket. Ha pedig mégis jobboldaliak, akkor már az előző parlamentben is a jobboldal volt többségben. Hiába, számolni és igazat mondani tudni kell.
Azt állította Hoppál Péter fideszes képviselő (ugyancsak Tusnádfürdőn), hogy „mi olyan nemzet vagyunk, aminek szenzációs kormánya van 14 éve. Okosan gondolkodunk, a keleti világgal is egyensúlyba kerültünk. A keleti nyitást ma már mindenki utánozni akarja”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a keleti nyitást senki nem akarja utánozni. Orbán politikája valóban egyedülálló.
Azt állította Gajdics Ottó (a Magyar Nemzetben), hogy „megdöbbentő hír látott napvilágot az illegális bevándorlók gyerekeiről Ausztriában. Az osztrák statisztikai hivatal tanulmánya szerint a bécsi tanköteles gyerekek mintegy hetven százaléka nem beszél németül”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem erről szólt a statisztikai felmérés, hanem arról, hogy otthon, családi környezetben milyen nyelven beszélnek a tanulók, és nem az illegális, hanem mindenféle bevándorló gyerekei. Például egy Ausztriában élő, de ott bevándorlónak számító magyar házaspár gyereke az iskolában természetesen németül, otthon viszont magyarul. Ha ez megdöbbentő, akkor nincs miről beszélni. Se magyarul, se németül.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésér