Kíváncsi volt, merész, folyton cselekvő, újító és vállalkozó szellemű, emellett vidám, élet- és emberszerető kolléga. Kiváló riporter – egy washingtoni viharról és következményeinek elhárításáról írt beszámolóját a mai napig oktatni kellene a pályára készülőknek –, hadi- és politikai tudósító, s nem kevésbé kiváló publicista, szerkesztő, lapcsináló és kiadó. Ez utóbbi minőségében az internet hódítása előtt igazi sikert ért el az enciklopédikus tudást a folyó történelemmel ötvöző Tények könyvével, aztán pedig, évtizedek múlva, amikor más már a nyugdíjas lét nyugalmára vágyna, az elsők között kísérletezett az e-könyv lehetőségeivel.
Eredetileg sportújságíró lett volna, legalábbis a Népsport volt az első munkahelye rögtön érettségi után, még egyetem mellett. De már akkor is szerkesztett irodalmi lapot, s a Magyar Hírlap 1968-as indulásakor átváltott a politikai napilapra. Egy hosszabb indiai ösztöndíj után 1970-ben került a Népszabadság külpolitikai rovatához, s előbb Kairóban, majd Washingtonban volt – remek – állandó tudósító. Amerikából a rendszerváltásra toppant be, s Eötvös Pál főszerkesztő mellett főszerkesztő-helyettesként, majd felelős szerkesztőként kulcsszerepe volt a lap világnézeti, tartalmi és formai megújításában. Az angolszász újságírás legjobb hagyományait próbálta meghonosítani az akkor hivatalosan még mindig pártlapnál, s a Népszabadság következő bő negyedszázada az ő érdeme is – bár ő maga 1993-ban már a Griff című gazdasági hetilap, 1994-től pedig a Népszava főszerkesztője lett.
Ez utóbbi tisztség sosem volt izgalommentes, no de a tárgyalás közben a pisztolyát az asztalra kicsapó Fenyő Jánossal az izgalom is új szintre emelkedett. Aki ekkoriban dolgozott Keresztyvel, azt mondja, hogy amíg bírta, jó idegekkel, a rá jellemző derűvel és gyors észjárással viselte a tulajdonosi nyomást. Végül nem bírta, de a szakmában kivívott tekintélyére jellemző, hogy akkor már a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke is volt. Előbb alma materében, az ELTE-n, majd a Szegedi Egyetemen tanított újságírást. 1996-tól könyvkiadóként – és persze szerzőként – folytatta. Pályája során tucatnál több könyve jelent meg.
A pénteken 81 évesen elhunyt Kereszty András remek ember és vérbeli újságíró volt. Olyan, amilyenre akkor is nagy szükség lesz, amikor papírra már régen nem nyomnak betűket. Az egykori népszabadságosok, népszavások, meg a többi szerencsések örülhetnek, hogy ismerték és dolgozhattak vele. A legszerencsésebbek az olvasói voltak.
