Orbán Viktor felgyűrte az ingujját, belepökött a tenyerébe, és alaposan megemelte a miniszterei fizetését. A mezei tárcavezetők (plusz 14 százalék) 3,5 millió, a versenyszférából érkezett topmenedzserek (Nagy és Lantos) 6,3 milliót guríthatnak haza havonta (plusz 27 százalék). Orbán megemelte magát is rendesen, de már korábban, most 6,5 millió üti a különös politikai ketrecharcban kérgesedett tenyerét neki. Pénzüknél vannak tehát a kormánytagok, és már ez is valami. Elvégre nagyot alkottak, egymás után többször összehozták az Európa-bajnok inflációt. Adósságszolgálatban is horribilisat mennek: a mintegy 4000 milliárd forintos idei hiány háromnegyedét a kamatok teszik ki, és ebben még nincs benne a suttyomban felvett egymilliárd eurós kínai hitel ára. (Vetem közbe gyorsan: ha fizetett Soros-ügynök volnék idegenbérenc-szakirányon, amire volna igény rendesen, akkor a számok szebben mutatnának, kedves furcsán bekötött fideszes matekzsenántok? Tudom-tudom, Orbán fénylő csillaga nélkül nem látnánk a transzvesztita afrikaiak által üldözött fehér heteró keresztény óvodásokat szerte a magyar ugaron.)
Ez van, bár szeretni nem kell. Aki mégis odavan érte, annak figyelmébe ajánlom a Fidesz 2010-es arcberendezését, amivel előgyötörte a mondatot: „a kétmillió forint feletti jövedelmeket meg kellene adóztatni” (Lázár János), hogy elkerüljék a „balliberálisok által fizetett pofátlan végkielégítéseket”. Mert „nem jogállam az, ahol az országot eladósító politikai és gazdasági vezetőket több tíz- vagy százmilliós végkielégítésekkel honorálják”. (Szijjártó Péter.) A végkielégítésekre kivetett különadót a Fidesz legott eltörölte, amint hatalomra jutott, így Orbán ma cirka 40 millióból köthetne útilaput a csimmájára. Kormánya komplett venezuelai kivándorlása belekerülne vagy egymilliárdba. De nincs jó üzlet befektetés nélkül.