;;

Társadalom;Magyarország;bántalmazás;gyerekek;sportolás;

A szolnoki kalandparkban történt eset is jól mutatja: ha egy gyereket bántalmazás ér szervezett sporttevékenység közben, nehéz helyzetbe kerül

- Gyereksport: az üvöltés, az alázás még elfogadott módszer, a változáshoz a szakszövetségek és a szülők is kellenek

Egy 2022-ben végzett nem reprezentatív kutatás számos ponton alátámasztotta: változtatni kellene azon az általános szemléleten, hogy az erőszak, a bántalmazás olyan eszköz, amellyel jobb eredményeket érnek el a sportolók.

Önmagukban sokszor tehetetlennek és eszköztelennek érzik magukat a sportoló gyerekek szülei, ezért is fordulnak többen a média segítségéhez, amikor szeretnék, hogy előrelépés legyen az ügyükben – mondja Stáhly Kata pszichológus, gyerekjogi szakértő. A NEMECSEK Sport program szakmai vezetője szerint ugyanis, ha egy gyereket bántalmazás ér szervezett sporttevékenység közben, nehéz helyzetbe kerül. Nem kap információt arról, hogy hol és hogyan jelezheti a problémáját, és arról sem, hogy milyen kivizsgálás indulhat az ügyében. A szakembert azzal összefüggésben kerestük, hogy a jászberényi Yakuzák Sportegyesület azóta lemondott elnöke, Agócs Tibor egy szolnoki kalandparkban bántalmazott egy 8 éves kisfiút. A férfi akkora erővel rúgta ki a gyerek lábát, hogy a gyerek lefejelte a földet, az esetet rögzítette egy kamera, és a videó közzététele után tört ki a botrány. A karatemestert azóta eltiltották az edzői tevékenységétől.

Stáhly Kata lapunknak elmondta, egy 2022-ben végzett, nem reprezentatív kutatás számos ponton alátámasztotta: változtatni kellene azon az általános szemléleten, hogy az erőszak, a bántalmazás olyan eszköz, amellyel jobb eredményeket érnek el a sportolók – vagy ahogy a mostani konkrét esetben – az erőszak lehet a fegyelmezés eszköze.

– Alapvető hiányosság, hogy erről nincs társadalmi vita, pedig fontos lenne a társadalmi konszenzus abban, hogy a sportban sincs helye az erőszaknak. 

A sportszakembereknek már az alapképzésen oktatni kellene a pozitív fegyelmezési technikákat, a motiválás különböző pedagógiai eszközeit, és tudniuk kellene arról, mi számít bántalmazásnak. A Testnevelési Egyetemnek már vannak ezen a téren előremutató törekvései – mondta. Ugyanilyen fontos lenne a szülők informálása arról, hogy milyen szerepük van a sportoló gyerekük mellett, miként lehetnek jó partnerei az edzőknek. A gyerekeket is tájékoztatni kellene, hogy problémájukat hol és hogyan jelezhetik.

Az edzők személyére és magatartási szabályaira létezik írásos dokumentum az Edzők Etikai Kódexe, ám ez nem tér ki a gyerekek védelmére. Emellett 2017 óta minden sportszövetségnek kötelező saját etikai szabályzattal rendelkeznie, csakhogy ez nem elég gyakorlatias, nem ad pontos definíciókat és eljárásrendet bántalmazás esetére. – A legnagyobb baj inkább az, hogy úgy tűnik, a legtöbb esetben a „fióknak készült” – mondta a szakember. Hiányzik viszont több jól érthető és jól használható magatartási szabályzat, például a szülők szurkolói etikai kódexe, vagy pontos eljárásrend bántalmazás esetére. Stáhly Kata kitért arra, hogy Magyarországon is egyre több olyan sportszakember dolgozik, akik nyitottak a változásra, és akik a gyerekek védelmét és egészséges gyerekkorát fontosnak tartják. Különösen azokra igaz ez, akiknek külföldi tapasztalataik is vannak. Szerinte fontos lenne a sportszervezetek támogatása abban, hogy kidolgozzanak saját gyerekvédelmi intézkedéseket, olyan magatartási kódexeket, útmutatókat, amelyek a bántalmazás megelőzésében és kezelésében segítik őket.

– A sport egy zárt rendszer, ami nehezen változik, és sok helyen uralkodik begyöpösödött, elavult, bántalmazó, toxikus közeg

 – erről már Simóka Nóra sport szakpszichológus, vívó szakedző, egykori olimpikon öttusázó beszélt lapunknak. Ő is azt tapasztalta, hogy megjelentek azok a szakemberek, akik az új szemléletet képviselik, egyre többen vannak, de ők még sokszor „árral szemben úsznak”. Kijelentette: „a gyerekek és a szülők sokszor nem emelik fel a hangjukat, nem merik szóvá tenni a verbális vagy akár fizikai abúzust, mert attól tartanak, akkor nyavalygósnak, gyengének tartják őket”. Belevésődtek az emberek fejébe azok a sporttal kapcsolatos toposzok, miszerint „csak a lélek fáj, a sportoló barátja a fájdalom, akkor csinálod jól, hogyha szenvedsz”, vagy hogy az a jó edző, akire hadvezérként kell felnézni és elvárja a feltétlen alázatot, akár megalázkodást.

Simóka Nóra kiemelte: abban a pillanatban, ahogy a szülő bizalma meginog egy intézményben, egyesületben vagy edzőben, el kell vinni onnan a gyereket. Ugyanakkor ez egy kisvárosban, mint Jászberény, ahol a Yakuzák SE működött, egyáltalán nem olyan egyszerű, hiszen nem biztos, hogy az adott sportágban működik másik egyesület vagy van másik szakember helyben. Emellett szerinte létezhetnek olyan esetek, amikor nincs szó egyértelmű bántalmazásról, de az edző esetleg sokat kiabál, vagy a módszereiben van olyan elem, ami a szülőnek már nem fér bele, a gyerek viszont összességében jól érzi magát, szereti a közeget. Ilyenkor a szakpszichológus szerint érdemes ezt először szóvá tenni, jelezni a szakembernek, elképzelhető, hogy ezzel lehetséges változást elérni. De Simóka Nóra szerint ma még nem ez a realitás, sok olyan kirobbanthatatlan ember dolgozik a sportban, aki még a régi elvek mentén szocializálódott, és az üvöltés, a megalázás, a tekintélyelvűség, az alá-fölérendeltség a módszereinek a része. Úgy gondolja, nem valószínű például, hogy a gyerekeket bántalmazó karateedző pszichésen beteg, sokkal valószínűbb, hogy a viselkedését a sportban elért sikerek és az elismertség tovább erősítették, a tekintélyét és a módszereit sokáig nem kérdőjelezte meg senki.

Az egykori olimpikon öttusázó mégis úgy véli, nem lenne célravezető a gyermekvédelemben dolgozó szakembereknél bevezetett átvilágításhoz hasonló rendszer működtetése a gyerekekkel foglalkozó edzők esetében, mivel sokakat elriaszthatna, és nem feltétlenül azokat, akiket kellene. A semminél jobb lenne, de azt sem tartaná tökéletes megoldásnak, ha bizonyos időközönként mentális vizsgálatra köteleznék ezeket a szakembereket, mert az emberek nagyon hamar megtanulják, mit kell mondani ezekben a helyzetekben, hogy átmenjenek egy teszten. „Az igazi változást a sportban a szakemberek egy új generációja hozhatja el, és szerencsére erre már nagyon sok pozitív példát lehet találni. Emellett a gyerekek is sokkal tudatosabbak, a kisebbek közül ma már sokan szólnak, ha olyasmit tapasztalnak, ami nekik nem tetszik. És az is egy új jelenség, hogy az edzőknek a korábbiaknál sokkal jobban ki kell szolgálniuk a szülőket, mint egy-két évtizeddel ezelőtt, amikor még gyakorlatilag ki voltak zárva az edzésekről, szinte csak a versenyeken találkoztak egymással. Vagyis a változás elindult, jó úton haladunk, de ez egy lassú és zökkenőkkel teli folyamat” – mondja az edző-szakpszichológus.

„A munkámat még soha senki nem ellenőrizte”

Tóth Bence több fővárosi óvodában és iskolában tart dzsúdóedzést. Ahhoz, hogy valaki edző legyen, az akár minimális sportmúlt mellett érettségi, és egy OKJ-s edzői képesítés szükséges. A „gyorstalpalón” sok mindenbe belemennek – mondta a Népszavának hozzátéve: tanulnak egy kicsit az edzéselméletről, az anatómiáról, és érintőlegesen arról is, hogyan kell bánni a gyerekekkel. Hangsúlyozta azonban: ettől még lehet valaki jó edző, és magasabb képzettséggel is rossz. – Aki elvégezte legalább ezt a tanfolyamot, jelentkezhet munkára egyesülethez, vagy saját maga, egyedül is indíthat sportszakkört. Erkölcsi bizonyítvány nem kell, ahogy az sem kötelező, hogy az edző a sportág szövetségének a tagja legyen – mondta.

Sok éve foglalkozik gyerekekkel – mondja Tóth Bence –, de „a munkámat még soha senki nem ellenőrizte”, nincs is olyan szervezet, amelyiknek ez a feladata. Úgy fogalmazott: ez egy hivatás, amelynek alapelve a gyerekek szeretete és tisztelete.

Vele is előfordult, hogy felemelte a hangját, de soha nem emelt kezet a gyerekekre. A fegyelmezetlenség komoly sérüléshez vezethet, ezért az edzésen megengedhetetlen, hogy a gyerekek ne úgy csinálják a gyakorlatot, ahogy ő kéri.

 Mint mondta, ő azt tanulta, és tartja is magát hozzá, hogy a sportolás a gyerek, a szülő, és az edző hármas egysége alapján működhet jól. Mielőtt a szülő beíratja a gyerekét az egyesületbe, vagy a szakkörre, nézzen meg három-négy edzést, beszélgessen el az oktatóval. Csak akkor kezdődjön meg a közös munka, ha szimpatikus az edző, elfogadja a módszereit, és bízik benne. Folyamatosan érdeklődjön a gyerektől és az edzőtől is, legyen kölcsönös a kommunikáció iránti igény. Kijelentette: a jászberényihez hasonló agressziót csak így lehet visszaszorítani.

Több száz egyesület több ezer edzővel

Pontos adatok nincsenek, de a visszajelzések szerint a karate a harmadik legnépszerűbb sportág Magyarországon. A foci és a kézilabda után ezt választja a legtöbb gyerek – mondta lapunknak a Magyar Karate Szakszövetség sajtófőnöke. Turák Péter szerint a sportágnak jó a presztízse, hiszen a gyerekek fegyelmet, kitartást tanulnak, és sok szülő ezt fontosnak tartja. Az országban több száz egyesület működik több ezer edzővel, az ország legtöbb iskolájában is vannak karateedzések. Azt képtelenségnek tartja, hogy a szövetség országszerte folyamatosan ellenőrizze az edzők munkáját, tudomása szerint ezt egyetlen szakágban sem teszik meg. Ám, ha például a szülőktől, edzőtársaktól bejelentés érkezik egy edzőről, akkor a fegyelmi bizottság a szövetség gyermekvédelmi szabályzata alapján eljárást indít. Ezt tette egyébként a szövetség Agócs Tiborral szemben, akit véglegesen eltiltott a karate oktatási tevékenységtől, megfosztotta a Magyarországon hatályos dan fokozataitól, és véglegesen eltiltotta a karate mester cím használatától.

Több mint 240 millió eurót kellene a jelen állás szerint.