;

Videó;interjú;Orbán Viktor;diplomácia;Sz. Bíró Zoltán;magyar-orosz viszony;orosz-ukrán háború;

- Sz. Bíró Zoltán: Orbán Viktor „békemissziója” politikai narcizmus

A történész szerint nehéz közvetítői szerepnek felfogni azt a magatartást, hogy a miniszterelnök elmegy Kijevbe, de nem szól, hogy három nappal később Moszkvába látogat. Videóinterjú.

A legkevésbé sem a béketeremtés volt a célja a magyar miniszterelnök úgynevezett „békemissziójának”, de ha mégis, akkor rosszul mérte fel a nemzetközi befolyását – jelentette ki a Népszavának adott videóinterjújában Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő. A történész szerint erről már csak azért sem lehet beszélni, mert nehéz közvetítői szerepnek felfogni azt a magatartást, hogy a miniszterelnök elmegy Kijevbe, de nem szól, hogy három nappal később Moszkvába látogat. Ráadásul a körutazást követően nem derült ki, hogy van-e bármilyen érdemi javaslata.

A béke megteremtésének vannak feltételei, és amennyiben Orbán Viktor nem áll elő komoly koncepcióval, ez a szerep nem több, mint politikai narcizmus. Eredmények nem születtek, ráadásul Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is hangoztatta, hogy Oroszország nem szorul rá közvetítőkre.

Részletek a videóinterjúból

Sz. Bíró Zoltán szerint azért is fals a kormányzat azon érve, miszerint fenn kell tartani Oroszországgal a kommunikációs csatornákat, mert azok pillanatok alatt helyreállíthatóak, ha a Nyugat azt érzékeli, hogy Oroszországban van kompromisszumkészség a háború lezárására. Az orosz és belorusz állampolgároknak adott könnyített vízumról szólva a szakértő elmondta, lehet, hogy igaza van a külügyminiszternek, és valóban nem jelentenek veszélyt ezek az állampolgárok, azonban politikailag így is kínos a döntés, mivel a magyar kormány az agresszornak és csatlósának tesz szívességet. Sz. Bíró Zoltán jelezte, lehet, hogy a magyar kormány néhány kérdésben rutinszerűen elismétli, hogy Oroszország az agresszor, ám közben olyan gesztusokat tesz a Kreml felé, amelyekre Magyarországnak nincs semmi szüksége. 

Vajon milyen lenne, ha a vezetői, döntéshozói pozíciók a világban nők kezében lennének? Élhetőbb lenne-e az élet, kevesebb a háború, több a szolidaritás és az egyenlőség? Miután ez az elképzelés – nevezhetjük utópiának – egyelőre nagyon távol áll a valóságtól, még a fejlett nyugati világ nemek közti esélyegyenlőségért folytatott minden igyekezete mellett is, csak a gondolatkísérlet szintjén maradva még eljátszhatunk vele. Persze nem elsőként tennénk fel a kérdést, a politikusoktól a filozófusokon át a művészekig sokan kezdeményeztek már diskurzust erről, ami különösen izgalmas most, hogy a világ vezető nagyhatalmának elnöki székére ismét pályázik egy nő is.