Ausztria európai biztosa, azaz komisszárja Magnus Brunner, eddigi pénzügyminiszter lesz – jelentették be a hírt a minap Bécsben. A nagyobbik kormánypárt, a kereszténydemokrata ÖVP hű emberéről van szó, aki 2021 óta tölti be a tisztséget. Az 52 éves közgazdász a 2020-ban alakult koalíció tagja kezdettől fogva, az első esztendőben a zöldpárt vezette energia- és környezetvédelmi minisztériumban volt államtitkár. Ezt megelőzően a szűkebb hazájához, Vorarlberhez is hűséges politikus regionális ügyekben jeleskedett, volt a tartományi miniszterelnök bizalmas beosztottja, volt első ember helyi nagyvállalatok élén. Három fiúgyermeke van és hiba nélkül vezeti évek óta az osztrák teniszszövetséget. S mint a legtöbb mintaszerű néppárti politikus, ő is tagja az egykori egyetemistákból álló katolikus diákszövetségnek, amely hosszú évtizedekig gondoskodik a benne lévők karrierjéről, hivatali kapcsolatairól.
A tökéletes életút ellenére hosszú hónapokig tartott, amíg a néppártiak-zöldek meg tudtak állapodni a biztos személyéről. Nem mintha a kancellár, Karl Nehammer nem Brunner jelölését támogatta volna az első perctől, arra is hivatkozva, hogy 2020-ban, a koalíciós paktum aláírásakor kimondatott, a brüsszeli bizottsági tag kinevezése kizárólagos joga a kereszténydemokratáknak.
Csakhogy ezt az egyezséget mára a zöldek semmisnek tekintik, 2021 végén ugyanis a megállapodást az ÖVP részéről aláíró Sebastian Kurz kancellár – zöld nyomásra – lemondani kényszerült valamennyi politikai tisztségéről.
Az elmúlt hetekben a két, közös kormányzásra ítélt párt mindig is konfliktusos viszonya csúnyán elfajult, miután a zöldek erős embere, Leonora Gewessler környezetvédelmi miniszter kormánypartnerének beleegyezése nélkül megszavazta Brüsszelben az Unió renaturációs törvényét, amely az európai természetes környezet helyreállítását szorgalmazza. A miniszteri önfejűség miatt a néppárt megszakította a párbeszédet Gewesslerrel, fogadkozva, hogy a szeptemberi általános választások után, ha a két párt újra koalícióra lépne (aminek kevés az esélye), az elszánt környezetvédő nem lehetne ennek tagja.
Az uniós biztosról szóló vitában a zöldek a kereszténydemokrata párthoz tartozó Othmar Karast támogatták, aki a most zárult parlamenti ciklussal fejezte be 25 éves európai képviselői pályafutását, s aki érdeklődést mutatott a biztosi pozíció iránt. E negyed évszázad alatt az egykori botrányos államelnök, Kurt Waldheim veje mindent és mindenkit megismert Brüsszelben, hatalmas tapasztalatra tett szert, s mint ilyen, esélyes lett arra, hogy a biztosi feladatok legfontosabbjainak valamelyikével bízzák meg, amit egy kezdő komisszár nem remélhet. A zöldek érvelése átterjedt az osztrák szociáldemokratákra, liberálisokra is, csak a saját pártja nem akart róla hallani. Nem szerette, hogy Karas állandóan kritizálja az ÖVP-t, nem tartja elég európainak, nem tetszik neki a semlegesség mögé búvó következetlen külpolitikája, a migráció kérdésében a szélsőjobbhoz közelítő hangvétele.
Az egymástól messze eső álláspontok ismeretében mindenkit meglepett, hogy a konok vitának váratlanul vége, a zöldek lemondtak Karasról és áldásukat adták Brunnerre.
Bennfentesek rögtön találgatni kezdték, hogy milyen árat kértek a környezetvédők a beleegyezésükért cserébe. A hétvégén fellebbent a titok: Karl Nehammer kancellár bejelentette, hogy a kormánypártok még a jelenlegi törvényhozási ciklusban, azaz szeptember végéig tető alá hozzák az Osztrák Biztonsági Rendszer (ÖSS) nevet viselő megállapodást.
Eredetileg 2013-ban készült el az Ausztria biztonságával, külpolitikai irányultságával, szövetségesi megállapodásaival foglalkozó nyilatkozat, amelyet Bécs tavaly tavasszal megújítani tervezett, mindenekelőtt az Oroszország által Ukrajna ellen indított háborúra tekintettel, a Moszkva ellen foganatosított, Ausztria által is követett szankciók ismeretében. A nyilatkozat nem lett kész 2023 végéig, a követendő védelmi politikáról a kormánypártok egyezségre jutottak ugyan, de az energiapolitikáról szóló fejezetben nem tudtak megegyezni. Ennek híján a többi uniós tagországgal ellentétben Ausztria nem teljesítette a közösségi feladatot: júniusig leadni az ország 2030-ig szóló energiatervét. Az ellentét a feketék és a zöldek között olyan áthidalhatatlannak tűnt, hogy a késedelem miatt Bécsre kirótt uniós pénzbüntetést is tudomásul vették.
Most kiderült, mit fizetett a nagyobbik kormánypárt Brunnerért: elfogadta, hogy Ausztria 2027-ig megszünteti a függőségét az orosz gázimporttól, amely jelenleg az import 90 százalékát is eléri, s a részét a teljes energiaellátásban 44 százalékról 15 százalékra csökkenti. Hatalmas feladatról van szó, már csak azért is, mert Bécset 2040-ig szóló szerződés köti meghatározott mennyiségű gáz vásárlásáról Oroszországgal. Az orosz gázpiaci visszavonulás hogyanjáról nem szól a bejelentés, a háttérben azonban intenzív tárgyalások folynak.
