;

Alkotmánybíróság;főpolgármester-választás;Sulyok Tamás;Juhász Imre;

- Hálátlan feladat

Nem könnyű mostanában alkotmánybírónak lenni, az Alkotmánybíróság (AB) elnökének lenni pedig különösen hálátlan feladatnak tűnik. Itt van rögtön az előző AB-elnök esete; szegény Sulyok Tamás hiába látta el olyan kiválóan a feladatát, hogy azzal még a legfőbb közjogi méltóság tisztségére, a köztársasági elnöki posztra is alkalmasnak bizonyult, mégis megalapozatlan és nemtelen politikai támadások érték. Nem elég, hogy a leginkább szenzitív, családi ügyekben hazugsággal vádolták meg és mindenféle zugügyvédi tevékenységet róttak fel neki, még azt is a szemére vetették – többek között lapunk is –, hogy AB-elnöki munkája során a kormánypártokat szolgálta ki. Például a CEU kiebrudálása, a hajléktalanok kriminalizálása vagy éppen a külföldön voksoló állampolgárok megkülönböztetése (levélben, illetve külképviseleten való szavazás) ügyében. De ezek olyan övön aluli, politikai támadások voltak, hogy Sulyok Tamás sem AB-elnökként, államfőként pedig végképp nem méltatta szóra őket.

Nem úgy utóda az AB-elnöki poszton, Juhász Imre, aki némi bizonytalanság után két nappal a június 9-i választásokat követően kapta meg a kormánypárti kétharmad voksokban is kifejezett bizalmát. A némi bizonytalanság arra utal, hogy az AB-nek Sulyok lemondása után csaknem négy hónapig nem volt elnöke, sőt, egy ideig elnökhelyettese sem. De ez nyilván nem zavarta a testület eminens jogállami működését, hiszen Sulyok elnöki ideje alatt több mint hét évig nem volt elnökhelyettese az AB-nek – hiába írja elő ezt az alkotmánybírósági törvény. És volt némi casting is az AB elnöki pozíciójára, miután az elsőként kiszemelt Trócsányi László az alkotmánybírói jelölést sem vállalta. Ezek után esett a Fidesz-KDNP választása Juhászra, aki azonban csak egy évig töltheti be a posztot, hiszen 12 éves mandátuma jövőre lejár.

Szóval, Juhász Imre – Sulyokkal ellentétben – nem hagyta szó nélkül az AB-t érő kritikákat, s a Magyar Nemzetnek adott interjúban vágott vissza az alkotmánybírókat politikai komisszároknak nevező főpolgármesternek. Szerinte Karácsony Gergely úgy járt a főpolgármester-választással kapcsolatos AB-döntést megelőlegező nyilatkozatával, „mint Virág elvtárs A tanú című filmben: előbb volt meg nála az ítélet, mint hogy megtartották volna a bírósági tárgyalást”. Arra Juhász nem tért ki, hogy az AB döntése Karácsony sejtését igazolva mégiscsak ellenfelét, Vitézy Dávidot hozta kedvező helyzetbe, amikor az összes érvényes szavazat újraszámlálása felé terelte a végső szót kimondó Kúriát, sőt, az AB újdonsült elnöke szerint a régi-új főpolgármester köszönettel tartozik nekik, hiszen az újraszámlálás csak megerősítette legitimitását. Arról sem ejtett szót, hogy éppen ő volt az előadóbírája az ominózus AB-határozatnak, amely – ellentétben a Kúria döntésével – nem annyira a törvények szövegére, sokkal inkább „a formál logika szabályaira” hivatkozott.

Nem könnyű tehát manapság AB-elnöknek lenni, hiszen nem elég a kormánypártoknak tetsző döntéseket hozni, azokat ráadásul meg is kell(ene) tudni magyarázni.

Tüzes ló