külföldi magyarság;Azahriah;

Azahriah augusztus 8-án indíthatta be az estét a Sziget Nagyszínpadon. Az ősztől európai turnéra induló énekesnek kiváló próbaként szolgált a nemzetközi közönség

- Azahriah és a Skóciába szakadtak

Azahriah egyre hódít, Skóciába is eljutott. Ha nem is a Celtic Glasgow stadionjába, de az edinburghi Fringe Fesztiválra. Az ikonikus, ötszáz fős La Belle Angele klubban lépett fel egy héttel ezelőtt a fiatal sztárzenész. A kinti és az odalátogató magyarok szép felárat is hajlandóak voltak fizetni, hogy bejussanak – ugyancsak magyaroknak. Az esemény sikeres volt, de jellege, hangulata, befogadása némileg eltért az itthon megszokottól. Skóciában élő szerzőnk, Fekete Valér Sior is ott volt a koncerten, amely igencsak tarka érzelmeket, gondolatokat keltett benne. Írásában ezeket osztja meg velünk, és képet kaphatunk a rendezvény sajátos közegéről, atmoszférájáról is. A grafikai reagálás természetesen most sem marad el.

Állunk a sarkon Ritával, idegesen kukucskálunk le a Cowgate sikátorába, pont olyan, ahogy az ember elképzel egy 300 évvel ezelőtti skót várost, szűk utca, sötét, piszkos, sárgásbarna falak, el sem tudom képzelni, milyen nyomasztó lehetett ez az ország a középkorban, ahol az embereket a pestisjárvány idején élve befalaztak, a legnagyobb volt a boszorkányégetések száma, és föld alatti katakombákban élt a fővárosi lakosság jelentős része. Ma már feldobja a képet a világító reklámok sokasága, graffitik a falakon és pár merészen öltözött spicces nő, egy csapat, nagydarab kidobó (beengedő) társaságában, a La Belle Angele klub előtt feszengünk.

A Fringe fesztivál keretében Azahriah lép fel ma este, és a Friderikusz-podcast hatására elhatároztuk, megnézzük ezt a fiatalembert, bár a zenéje nem a stílusom. A magyarok oldalán már napok óta megy a csencselés a jegyekkel, mindketten arra gondoltunk, hogy leleményes honfitársaink valószínűleg tömegesen felvásárolták a jegyeket, s most felárral értékesítik. Sajnos, ahogy később kiderül, barátaink, ismerőseink, valóban jóval vagy kicsit drágábban vették a belépőt, ettől kicsit keserű lett a szám íze, nem hiszem el, bárhol magyarokkal találkozunk, azonnal az okosba’ jelző tűnik fel a nagy neon ledfalon.

A klub ikonikus hely, alig 500 ember fér el, az Oasis is lépett fel itt, meg az Exploited is itt veretett pár hónapja, haver volt, ez is skót zenekar, csak szólok. Ahogy belépünk, rendesen megcsap a levegő, mindenhol magyarok csivitelnek, cigiznek, bömbölnek, vagy nevetgélnek, nyolc év alatt nem láttam ennyi magyart összesen. Rita is tapad rám, furcsa érzés. Zavarban vagyok, és az kezd zavarni, hogy zavar a közeg. Senki nem bunkó vagy udvariatlan, de mégis, nem tudom leírni a miliőt, a viccesnek szánt magyar nyelvű pólók, magyar zászlók, a „holvanjózsibazdmeg” kiabálások, az öngyújtókérés… sok. A vécében egy arc azt üvölti, „indul a mandula”, egy másik hangosan üvöltve vizel, mint megtudom, kocsival jött, és két órája tartotta vissza, de olyan teátrális a jelenet, mintha kivégzésre vinnék, vagy német pornó hangjátékot hallhatna az úri közönség. Szürreális.