Horthy-korszak;munkásosztály;

- Nyomor pusztított a főváros szívében

„A gyárak és műhelyek ajtajainak nagy része döngve becsapódott. Visszhangtalanul és részvétlenül hangzott el ez a lezáró csattanás, a gépek és szerszámok között finom hálót szőtt magának a pók, a munkahelyeket megülte a por, és tanyát vert magának hosszú időre a csönd. Ez a hangtalanság mélyen belenyúlt sok család életébe, és hangosabbá tette a nélkülözést, ínségesebbé a nyomort ezernyi munkás háztartásában. Életek alakulásai szóródtak vagy indultak el nem várt irányokba, életeredménytelenségek születtek meg, éjjeleken keresztül kigondolt tervek borultak föl, és mi elindultunk megkeresni, milyen körülmények között él a munka nélküli munkás. (…) Magára hagyva pusztul minden. A munkás fizikuma, a családi élet melegsége. Rongyokba burkoltan sorvad a gyerek, és munkásanyák méhében megáll fejlődésében a jövendő élet…” Ezekkel a mondatokkal kezdődik a Népszava augusztus 20-i riportja. 1924-ben.

Az írás Nyomor és lakásínség pusztít a főváros szívében címmel jelent meg. Szerzője az akkor 23 éves Nyigri Imre volt (ny. I.) szignóval, ismert újságíró, aki 1918-tól, diákévei óta vett részt baloldali társadalmi mozgalmakban. Dolgozott a Munkásbiztosító Pénztárnál, majd a Szociáldemokrata Párt titkárságán. 1925-től 1938-ig a Népszava szerkesztőségi tagja volt. A második világháború után sokfelé vetette a sors, végül az ötvenes évek végétől az Akadémiai Kiadónál helyezkedett el az Értelmező Szótár munkatársaként. Kritikusi tevékenysége és szépirodalmi szárnypróbálgatásai is figyelmet érdemeltek.

Legismertebb munkája 1930-ban kiadott, önéletrajzi ihletésű kötete, a Megcsúfolt apostolok (1930). A szépírói vénát riportjában is könnyű felfedezni. Érzékletes, gondosan formált leírást ad a témául választott környezetről, szabadjára engedve polgári indulatait. Lényegében két pesti ház bemutatásán keresztül az egész országra kiterjedő nyomorúságot, szélsősége társadalmi egyenlőtlenséget érzékelteti.

A Népszava nyilván szándékosan közölte a cikket augusztus 20-án. Ütköztetni kívánta milliók valóságát az akkor még döntően egyházi ünnep kenetességével, és a Bethlen-kormány elitizmusával, amely számára éppen a házszabály módosítása volt a legfontosabb politikai feladat.