amikor a költő arról beszél, mi fáj és hogyan
Jó napot. Mi a panasza?
szemüregben dobog a fájdalom,
szúr, lüktet. egy csomóban dorbézol.
Esetleg, migrén panasz?
a csípőbe gravitáció kapaszkodik,
mint egy dacos kisgyerek.
tép, nyúz, cibál.
én meg ordítok.
Értem, mióta tapasztal ilyen tüneteket?
az érhálózat finom húrok pályája. ugye.
mégis itt és itt a pirosodás…
egzakt értágulat.
Tehát régóta fennálló állapot.
kipotyognak a belső szerveim,
utána marad egy karóra húzható hüvely.
báb csupán.
az már nem én leszek.
el se temessenek.
a bőröm pedig le akar válni a húsról,
a csontok szilánkosságért sikítanak.
már nem érzem, hogy én
én lennék.
Antibiotikumot javaslok és ágynyugalmat.
amit nem árulnak el a legelején
„szia, Nika vagyok,
huszonnégy éves,
elvált szülők gyereke.”
– kötődési zavarom van.
„apámmal nem tartom a kapcsolatot”
– vagy nincs apai képem,
vagy ami van, azt is magam alkottam.
„a minőségi idő és az érintés a szeretetnyelvem”
– gyógyítom a gyermeki önmagam.
„én nem olyan lány vagyok.”
– itt nem a szexre gondolok.
„hosszú távra tervezek”
– vagy túl sok leszek vagy túl kevés neked.
te beszélgetnél még
kedvenc színről, zenéről, filmről,
– amit a legtöbben elfelejtenek.
én meg beszélnék
furcsa Guinness-rekordokról.
how do temetés? apró tippekről.
„nem lehet elég felkészültnek lenni”
felelném a fel nem tett kérdésedre,
már előre mentegetőzöm.
kiléptél a beszélgetésből.
