Bár a gazdasági évkezdet nálunk megegyezik az esztendők megújulásával, az érzékeny változtatások a nyár végi, őszi hónapokra maradnak, nem mennek ritkaságszámba a korántsem elegáns, s a vállalkozók terveit megzavaró olyan döntések sem, amelyek az adórendszerbe maszatolnak bele. Többnyire ilyenkor történnek meg azok a gyors korrekciók, amelyek a hibás döntéseket igyekeznek menet közben kijavítani. S lehet az emberek hiányos gazdasági ismereteit, csak egy rövid távra visszanyúló emlékezetét kihasználva kommunikálni.
A korántsem kiemelkedő szakember, ugyanakkor hűséges pártkatona hírében álló Varga Mihály minapi, az adórendszerről szóló nyilatkozata ékes példája mindennek: „Szerintem tíz, vagy több mint tíz év után megérett az idő, hogy teljes átvizsgálás történjen.”
Az idősávok összemosását a pénzügyminiszter mesterien, a valóságot eltorzítva végezte.
Mindössze arra utalt, hogy a felülvizsgálat a külön- és extraprofitadók rendszerét érinti, mert - általa is bevallottan - ezek költségként rakódnak a vállalkozások a működésére. (Magyarán inflációnövelők.) Ráadásul a teljesen értelmezhetetlen extraprofitadót olyan üzletágra (légiközlekedés) is kivetették nem tíz, hanem „csak” egy esztendeje, amely a világjárvány miatt bevezetett zárlatok nyomán akkor nemhogy extra, de semmiféle profitot sem termelt. Veszteséges tevékenységet megadóztatni még az elszabadult költségvetési hiányok közepette sem tisztességes. A NER olyannyira rákapott a változatos nevek alatt futó különadókra, hogy akad olyan időszak, amikor ezekből több pénz folyt be a költségvetésbe, mint a mesterségesen alacsonyan tartott társasági adóból. A különadók közül a légiközlekedésit, a gyógyszeriparit és a távközlésit kivezetik jövőre. A bankadó sorsáról nincs hír, hogy a csipszadóról ne is beszéljünk, amelynek, a megadóztatott termékek fogyasztására nincs érdemi befolyása, és kétséges, hogy a beszedéséből jut-e a célként megjelöl egészségügyi fejlesztésekre. Az eredményt látva aligha.