- Van benne fantázia

A festő és szobrász Hans Mendler javarészt az absztrakt expresszionizmusból, a tudatalatti és tudattalan mélységeiből merít ihletet, olvashatjuk legújabb, Fantáziám körhintájában című kiállításáról Christina Ossowski tollából. A Széphárom Közösségi Térben nyílt tárlaton színezett faszobrait, nagy gesztusokkal festett vásznait láthatjuk.

A Stuttgart melletti Neresheimben született Mendler a Bajorország határán fekvő Ulmban nőtt fel. 1971 és 1976 között a stuttgarti Művészeti Akadémiára járt, Gunter Böhmer, Hugo Peters és Horst a Bachmayer professzoroknál sajátíthatta el azokat a művészetbeli fogásokat, amelyek elengedhetetlenek voltak a pályára lépéshez. 1978 óta él és alkot Leonbergben, azóta számos kiállításon mutatkozhatott meg Bécsen át egészen Szingapúrig.

Hazánkhoz érzelmi szálak fűzik, mivel felesége Dunaszekcsőről származik. Mendler sok időt tölt ottani műtermében és kertjében, munkáinak jelentős részét is ott készíti. Dunaszekcsői életéről a következőképpen ír: „Csendes falusi élet, a Duna mentén és a Dunán, a kertben, az ottani gyönyörű műtermemben...!” – olvasható honlapján.

Művészetére az expresszionista látásmód jellemző. Alakjai torzak, fájdalmat, szorongást tükröznek, ezek az irányzat egyik főbb ismérvei. Festményeivel, szobraival az emberi lélek mélységeit próbálja felfejteni. Hans Mendler absztrakt és figurális között balanszíroz, egy akrobata ügyességével „lép” egyikből a másikba, majd vissza. Sokféle technikával dolgozik: akrillal, olajjal, kínai tussal, mit több, az ujjaival is, a kívánt hatás elérése érdekében. Monokróm és erős színeket egyaránt használ, „festményei élénk, erőteljes színmezőibe integrálja rajzi, gesztusos jeleit” – tájékoztat a tárlathoz tartozó rövid leírás.

A Fantáziám körhintájában inkább Mendler festményeire fókuszál, szobrait csak elenyésző számban láthatjuk. A kompozíciókon különös arcok, alakok, torzók találhatóak. Az Halász(nő) (2024), Ifjú (2023), Körberajongott leány (2024) figurái elmosódottságukból adódóan inkább szellemszerűek, mintsem hús-vér emberek. Bábuszerű arcukról nem olvasható le érzelem, közömbösen tekintenek a látogatókra, mögöttük egymásba olvadó, lebegő foltok halmazai bontakoznak ki. A Halász(nő) címűn a szereplő nyakából halak, tengeri élőlények válnak ki és siklanak tova. Abszurd, miként a Körberajongott leány körül szálldosó pillangókra? emlékeztető foltjai is.

Másutt torzabb figurák öltenek testet a Kertészkedés-en (2022) és a Négy őrült-ön (2023). A kesze-kusza, emberi mivoltukra alig-alig emlékeztető karakterek a gyermekrajzok naivitást mutatják. Lábaik, kezeik elnagyoltak, firkálmányszerűek. Ne gondoljuk azonban, hogy ilyenre egy ötéves is képes. Mendler művészetének egyedi nyelvezete az, amitől ezek a gyermeki világú művek valódi műalkotásokká lépnek elő. A színhasználattól, a képekbe integrált jelektől, a kompozíció harmonikus egyensúlyától. Mindenesetre figyelemre méltóak.

Nem beszéltünk még azokról a színezett faszobrokról, amiket az alkotó láncfűrésszel hozott létre. Ha az imént torzként hivatkoztunk Mendler alakjaira, most hatványozottan meg kell ezt erősítenünk. Gnómszerűek, ijesztőek, Faun-ja (2023) pedig büszkén strázsál a Széphárom Közösségi Térben. Lényei, akárcsak a képeken – miként Ossowski rávilágít –, „félszeg alakok hatását keltik”.

Fantáziájának körhintájába ültette be nézőit Hans Mendler, és gondoskodott róla, hogy ne siessünk leszállni róla. Legalábbis addig, amíg anyaga fenn áll.