Azokban a parasportágakban, amelyekben több sérültségi kategóriában versenyeznek egymással a sportolók, az első nemzetközi verseny előtt mindenkinek át kell esnie a klasszifikációnak nevezett vizsgálaton, ahol kap egy sérültségi kategóriát. Ennek hiányában semmilyen nemzetközi versenyen nem lehet részt venni. A versenyzőket az objektivitás érdekében több orvos vizsgálja meg különböző országokból, a sportoló hazáját senki sem képviseli ebben a bizottságban. Ilyenkor az orvosi igazolások mellett megnézik a versenyzőt sportolás közben is, ezután állapítják meg, hogy milyen kategóriába kap besorolást.
Úszásban 14 sérültségi kategória létezik, minél magasabb számot kap valaki, annál enyhébb a sérülése. Az első 10 kategóriában a testi fogyatékosság mértéke alapján osztják be a versenyzőket, a szám előtti betűk azt jelzik, hogy melyik úszásnemre vonatkozik a kategorizálás. Az S betű érvényes a hát-, pillangó- és gyorsúszásra, az SB a mellúszásra, az SM pedig a vegyesúszásra. A 11-13 sérültségi kategóriában a látássérült úszók mérik össze tudásukat a sérültség mértékétől függően, míg S14-ben az értelmi sérültek versenyeznek egymással.
Kategorizációs harc
Mivel a parasportban is egyre több a pénz, a riválisok folyamatosan figyelik egymást és jelentik a nemzetközi sportági szövetségeknek, ha valaki szerintük nem a megfelelő sérültségi kategóriában versenyez. Kellő számú tiltakozó esetén el lehet rendelni a klasszifikáció felülvizsgálatát, erre egy éven belül egyszer van lehetőség. A sportoló is kérheti a kategorizálása felülvizsgálatát, ha úgy érzi, hogy nem a megfelelő kategóriába sorolták be.
A kerekesszékes vívóknál a paralimpián A és B kategóriában versenyeznek a résztvevők. Az esetek körülbelül 95 százalékára érvényes az a szabály, hogy aki a hétköznapi életben kerekesszék nélkül is képes közlekedni, az A kategóriába kerül, a kizárólag kerekesszékben élők kapnak B-kategóriás besorolást. A világkupa-versenyeken versenyeznek C-kategóriás vívók is, akik nemcsak kerekesszékesek, hanem ezen kívül izomsorvadásos betegséggel is küzdenek.
Az asztaliteniszezőknél 1-5 közé sorolják be a kerekesszékben ülőket, attól függően, hogy a felső testüket milyen mértékben tudják mozgatni, 6-tól 10-ig versenyeznek az álló versenyzők. A 11-es kategóriába kerülnek az értelmi sérültek, utóbbi kategória rengeteg vitát szokott kiváltani. Az itt versenyzőknél az agy idegpályája sérült, de ennek mértéke és helye meghatározza, hogy melyik részképesség nem működik kifogástalanul. Van olyan sportoló, aki minden héten kíséret nélkül el tud utazni külföldi klubjához csapatbajnoki mérkőzéseket játszani, majd hazatér, de nagyon nehezen beszél, az IQ-szintje az átlagnál sokkal alacsonyabb. Más nyomdakész nyilatkozatokat ad, de segítség nélkül nem tudja megjegyezni egy sportcsarnokon belül, hogy hol van például az öltöző és a mosdó.
A cselgáncsozóknál nincsenek különböző kategóriák, itt kizárólag látássérültek versenyeznek egymással.
Atlétikában versenyszámonként különböző a sérültségi kategóriák száma, a háttérben óriási harc folyik azért is, hogy melyik kategória kerüljön be a paralimpiai programba.
A rengeteg sérültségi kategória az oka annak, hogy több paralimpiai sportágban kategóriánként csak nyolcan vehetnek részt a játékokon, itt már egy győzelem is érmet jelenthet, azonban ezekben a sportágakban a kvalifikáció két évig tart, és csak azok jutnak el a paralimpiára, akik ebben az időszakban a világkupa-versenyeken és a kontinensviadalokon is folyamatosan a legjobbak között végeznek.
Kizárták a bronzérmes paraevezőst
Kizárták és a bronzérmét is elvették Giacomo Perini paraevezőstől, mivel kommunikációra alkalmas eszközt használt a verseny alatt. A 28 éves olasz paraevezős szerint figyelmetlenségből maradhatott a hajóban a mobiltelefonja, állítása szerint nem használta. Az Olasz Evezős Szövetség fellebbezett, ezt azonban elutasították, így a szervezet a nemzetközi szövetség végrehajtó bizottságához fordul.
