Az idősebbek talán emlékeznek rá, hogy a múlt század második felében a fejlett nyugat-európai országok és az USA, Kanada, Japán, valamint Törökország formálisan is egy közös jegyzéket (Coordinating Committee for Multilateral Export Controls) hozott létre, amely gyakorlatilag a keleti blokk országait (plusz Kína) sújtó, kereskedelmi embargó volt. A COCOM-lista csúcstechnológiai termékeket tartalmazó feketelista volt, ami praktikusan azt jelentette, hogy a lajstromban feltüntetett gyártmányokat/technológiákat tilos volt exportálni a Szovjetunió érdekkörébe tartozó szocialista országokba és Kínába.
Az 1947-ben alapított bizottság csaknem fél évszázadon keresztül működött és tilalmi/korlátozó rendelkezéseivel nehezítette a szabad kereskedelmet. Ezzel hátráltatta Európa keleti felének gazdasági kibontakozását és a Varsói Szerződés tagországainak haditechnikai fejlesztését. Kemény – persze nem kijátszhatatlan – szisztéma volt a COCOM-rezsim, amely aztán szép fokozatosan jelentőségét vesztette és 1994 tavaszán végleg kimúlt.
Az egykori szocialista tábor tagjainak jelentős része később NATO-taggá vált; a korábbi hidegháborús ellenfelek partneri szövetségbe szerveződtek. Számunkra rossz emlékű a COCOM-lista, hiszen az idegen hadsereg által megszállt országunk nem részesülhetett a korszerű informatikai, távközlési, ipari – és hadipari eszközök előnyeiből, ezzel is súlyosbítva hazánk gazdasági és politikai elszigeteltségét.
Már évek óta csak rossz álomként gondoltam a COCOM-korszakra, őszintén mondom, nem is nagyon foglalkoztattak a hátrahagyott, 1947-1994 közötti embargós korszak emlékei. „Felejtős” hangulatom azonban csak 2024. augusztus 27-ig tartott.
A hazai és a nemzetközi sajtó már korábban beszámolt arról, hogy a Ganz-MaVag Europe Zrt. vételi ajánlatot tett a vonatokat gyártó spanyol vállalat, a Talgo részvényeinek 100 százalékára. A Talgo kedvezőnek ítélte meg az ajánlatot, a tranzakció célja pedig az lett volna, hogy a két vállalkozás együtt dolgozzon a vasútfejlesztés különböző területein. Úgy tűnt, hogy mindkét fél számára jó üzlet lehet az „összebútorozás”, jó példája lehetett volna két eltérő adottságú állam - az Európai Unió 4. legnagyobb gazdasági hatalmának (Spanyolország) és a vasúti infrastruktúra tekintetében hátul kullogó Magyarországnak – a gazdasági együttműködésére.
Legutóbb viszont most azt tudhattuk meg, hogy a spanyol kormány döntése nyomán meghiúsult a nagy üzlet: „a kabinet ma megállapodott abban, hogy nem engedélyezi a Ganz-MaVag által a Talgo vállalatba történő közvetlen külföldi befektetést, miután a vizsgálatok során megállapításra került, hogy a művelet engedélyezése nemzetbiztonsági és közrendi kockázatokkal járna.” Mindkét ország tagja a kontinentális érdek- és értékközösségnek (EU), mindkét ország a NATO elkötelezett híve. Mégsincs szerződés, mégsincs közös biznisz.
Sajnos az együttműködés elmaradásának nagyobb vesztese Magyarország. A spanyol külügyminiszter már korábban jelezte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy kormánya elutasítsa a magyarok ajánlatát a Talgóra, a szoros magyar-orosz kapcsolatok miatt. Ezzel azonnal rányomta a negatív előjelű politikai billogot hazánkra, amelyet nehéz lesz eltüntetni!
Nézzük a dolog másik oldalát. Egy privát élménnyel kezdem. Egy évtizeddel ezelőtt suhantam vonattal Barcelonából Zaragozába és vissza. Igen, suhantam, igazi hangtalan száguldásban volt részem, elképedésemben nem is néztem a menetidőt és a szédítő sebességet. Most viszont ellenőriztem az érvényes menetrend alapján: szolgáltatótól függően 1óra 23 perc és 1 óra 43 perc között van a menetidő. A távolság több mint 250 km. Az átlagsebesség kiszámítását a kedves olvasóra bízom.
Terjedelmi korlátok miatt nem fogok a MÁV-VOLÁN Csoport gyalázatos teljesítményéről és hányattatásairól értekezni. Írásommal csak azt kívántam jelezni, hogy a távoli Spanyolországban vélhetően már régen megértették az idők szavát. Kiváló légiközlekedés (belső is), korszerű autópályák, száguldó vonatszerelvények. Lenne mit tanulni az „őrült” spanyoloktól!
A spanyol-magyar vasúti projektet tehát elbuktuk. Tiltólistára kerültünk. Mindannyian.
A szerző közgazdász, a DK országgyűlési képviselője.
A szerző közgazdász, a DK országgyűlési képviselője
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.