Született szeptember 4-én. Éppen ma 75 éves a népszerű gyorsétel, a fűszeres szósszal kínált, rendszerint karikára vágott sült kolbász: a currywurst. Német városokban minden sarkon kapható – de mégis, hogyan kerül oda az indiai fűszer a csülök, savanyú káposzta és knédli közé? A currys kolbász jócskán megelőzte a fúziós ételek újsütetű divatját: a hidegháborús Berlin boszorkánykonyhájában készült.
A porig bombázott birodalmi fővárost, mint tudvalévő, a második világháború végén négy megszállási övezetre osztották fel a győztes hatalmak. Azután csakhamar szembefordultak egymással. Sztálin az odahaza bevált módszerrel: kiéheztetéssel próbálta megtörni a nyugati (amerikai, brit, francia) szektorokat. Hogy elvágja az utánpótlást, a szárazföldi és vízi utakat 1948 nyarán hadseregével lezáratta.
Ám a szövetségesek úgy döntöttek, katonai szállítógépekkel látják el a körülzárt polgári lakosságot, légihídon. Ebbe a moszkvai zsarnok is kénytelen volt beletörődni, lövetni nem mert; elhatalmasodóban volt alkoholgőzös paranoiája, de ezt még felfogta. Nem sikerült térdre kényszerítenie Nyugat-Berlint, egy év múltán feladta a blokádot.
A hidegháború drámai nyitányának két máig ható következménye: a NATO és a currywurst.
A hitleráj őrületéből lassan ocsúdó agymosottakban ekkor tudatosult, hogy a tegnapi ellenségek közül a nyugatiak segítenek nekik a bajban – akár a szovjetekkel szemben is. „Mazsolabombázónak” nevezték el a gépeket, amelyek ejtőernyővel dobtak élelmiszercsomagokat a tempelhofi reptéren várakozó tömegnek. A hálás civilek barátkozni kezdtek a katonákkal, esélyt teremtve ezzel a spontán konyhai fúzióra.
Herta Heuwer (1913–99) kis utcai étkezdét vitt Charlottenburg városrészben, egy angoltól kapta az indiai fűszereket. „Esős őszi este volt 1949-ben, szeptember 4-én. Zuhogott, mintha dézsából öntenék. Senki sem állt a bódémnál. Unalmamban fűszereket kevertem a paradicsompürébe. Istenien finom lett.” Attól fogva így tálalta a sült kolbászt, és Chillup (csili plusz ketchup) fantázianéven levédette receptjét.
Kell hozzá curry- és csilipor, továbbá hagyma, fokhagyma, olívaolaj, sűrített paradicsom, ketchup, balzsamecet, méz, szójaszósz, miegyéb. Sokféle változatban terjedt el: a fővárosban bél nélküli kolbász dívik, a Ruhr-vidéken száraz bratwurst, a bajorok sörkorcsolyának eszik, Frankfurtban sertés helyett marhából készül, újabban már létezik húsmentes, sőt vegán verziója is.
Egy szó, mint száz: a curryszószos kolbász a soft power erejével meghódította a Szövetségi Köztársaságot. Évtizedek során a „hagyományos” német konyha büszkesége lett, nemzeti étel, egyedülálló gasztrotörténeti kultúrkincs. Emléktáblát kapott Herta asszony régen elbontott bódéjának a helyén, egy ideig külön múzeuma is volt.
Mit érdemes még tudni a 75 éves találmányról? Talán azt: művészet kulturáltan enni papírtányérról, mert a kolbászkarikák legurulnak, a curryszósz pedig kimoshatatlanul összemaszatol inget, nadrágot. De ez inkább maradjon köztünk – születésnapon ne legyünk ünneprontók.
