A hóesés után a Faipari alapismeretek I. órára érkezünk, ahol Teszárek Csaba asztalos pedagógusként avat be minket a fák – fenyők, tönkök, bunkók stb. – világába, illetve csak avatna, ha nem törne rá a mesélhetnék. Ritkán találkozik úgy szöveg, zene, játék és látvány, mint a Budapest Bábszínház évadindító előadásában, A szomjas troll erős kezdés.
Varró Dániel A szomjas troll című skandinávoskodó legendáriuma 2018-ban jelent meg, és talán nem aratott olyan elsöprő sikert, mint a költő széleskörű ismertségét meghozó Túl a Maszat-hegyen, pedig legalább annyira jó, szellemes, eredeti és bravúros lírai alkotás. A szomjas trollban északra kalandozunk el, a végtelen fenyvesek, fjordok, törpök, goblinok, vikingek vidékére, ahol több mese szövődik egybe a finn folklórtól Andersenig. A mesefüzérből három történet került be a bábszínházi szövegkönyvbe: megismerjük egy törpekarrier állomásait, egy troll vágyait és egy hablegény gyötrelmes útját az tengerészeket megbabonázó ének elsajátításáig.
A Varró Dani-szöveg kerete a már említett tanóra, ehhez Hoffer Károly ötletes teret és bábokat alkotott, szinte minden tárgy minimum kétféle funkciót és szerepet kap, de a legtöbb nyilván az egy szem bábszínésznek jut. Kétségtelen, hogy Teszárek Csaba valami emberfelettit hoz létre, a narrátoron túl ő lébenkanál Eino, az óratörpe meg pár sima erdei kollégája, Valdemár király, hét hableány és az öccsük, a lakkaszörpre szomjazó Kalle, számtalan epizodista, a közeg működtetéséről, a zenei betétekről nem is beszélve.
Ráadásul a szövegben akad próza (dramaturg: Gimesi Dóra), de oroszlánrésze rímes, mindezt egyben tartani hatalmas teljesítmény színészileg.
A többször díjazott Cseri Hanna jó lendületű rendezésében nagy hangsúlyt kap a zene, ami érthető, hiszen a fiatal alkotó alternatív popzenészként, dalszerzőként is ismert, előadásaihoz rendszeresen ír zenét. A szomjas troll dalait rendező és színész közösen jegyzi. Teszárek Csaba gitáron, ukulelén és cajónon játszik az előadásban, na meg persze énekel is a sok különböző karakterhang megjelenítése mellett.
A szomjas troll hatéves kortól ajánlott, de a „tóligon” – ahogy bármely igényes gyerekszínházi előadás esetében – nem érdemes gondolkodni. A gyerekeknek ingergazdag fantasy, a felnőtteknek pedig intellektuálisan is szórakoztató adaptáció, amit nagy kár volna kihagyni holmi alacsony korhatár miatt. Varró Dani sziporkázó humorral megírt történetei szójátékokkal, kínrímekkel lopják be magukat az ember szívébe, de előbukkannak benne olyan apró bölcsességek is, mint hogy „nem jó mindent tudni, mert elvész a világ varázsa”. Sok a poén, a szöveg természete adta kiszólásain túl nem akar a jelenhez kapcsolódni az előadás, bár amikor az asztalosmester tankerületet és hiányzó tananyagrészletet említ, a másodperc törtrészéig egészen aktuális értelmet nyerhet a narrátor kockás inge. De a lényeg nem ez, hanem, hogy létrejött egy olyan produkció, amit jóleső nézni, teljesen mindegy, hány évesek vagyunk.
Infó: A szomjas troll szeptemberben több alkalommal, 7-én, 12-én, 18-án és 19-én látható a Budapest Bábszínházban
